Utolsó dobására készül már-már megszokott ideiglenes otthonában a Haladás VSE női kézilabdacsapata.  A répcelaki csarnok nem pusztán csak papíron jelentette a hazai pályát, pótolhatatlan emlékek, mérkőzések fémjelzik a szakosztályt vendéglátó minden igényt kielégítő létesítmény szolgálatát. A sors igazságtalansága lenne, ha nem kacsintanánk köszönettel a csarnokra, a nézőtérre, a konditeremre, az öltözőkre és persze nem utolsó sorban a répcelaki csarnok stábjára.  Megtették, amit megkövetelt a sportszakmai becsület, immáron a játékosokon a sor. Méltó módon kell búcsút inteni egy lezáruló korszaknak. A feladat nemes, és egyben rendkívül nehéz. A Szekszárd emblematikus csapata a másodosztálynak, az  idei edzőváltás ellenére hosszú évek szakmai tapasztalata áll mögöttük, az együttes pedig mezőnymunkában mindig megizzatja ellenlábasait.  Egy ilyen mérkőzésen azonban sem a játékosállomány minősége és mélysége, sem a tabellán elfoglalt helyezés, sem pedig az utolsó fordulók eredményei nem számítanak. Győzni kell, meghalni a pályán mert kijár ez már mindenkinek. Szívből kell jönnie, ne az illem hívja elő. A lányok üzemi hőfokon égnek a felkészülés finisében és a találkozó előtt minderről  a technikás Hrabovszky Helga szélsőt, és a csupaszív Gerencsér Zsófia beállosunkat faggattuk.

Bővebben...