A lelkierő diadala- Haladás győzelemmel zárult az őszi idény. Nagyot szólt a Haladás VSE utolsó dobása a női NB/I-B őszi szezonjának záró fordulójában.  A bennmaradás szempontjából kulcsfontosságú, sorsdöntő mérkőzésen parádés véghajrával a szombathelyi zöld-fehér csapat elhozta a két pontot, ezáltal lépéselőnybe került az üldözőbollyal szemben. A játékosok szíve a helyén volt, és az utolsó tíz percben nyújtott produkciónak köszönhetően elégedetten vonulhatnak téli pihenőre. A mérkőzés pikantériája, hogy Kovács László tanítványai három balszerencsés találkozót követően ezúttal mentálisan a maguk javára tudták fordítani az összecsapás végkimenetelét.  A kézilabda szakosztály szemmel láthatólag folyamatosan fejlődik, az együttes pedig vitathatatlanul a félszezon egyik meglepetéscsapata a bajnokságban.

A pokol legmélyebb bugyrait járta meg tavaly tavasszal a Haladás együttese, év végi kiesése a pályán nyújtott teljesítmény reális eredményképp következett be.  Akkor és ott nehéz volt rózsásnak látni a jövőt, mert az igazán kézzelfogható eredmények beszédesek, egy szakosztály felépítésében pedig a felnőtt csapat mindig egyfajta kirakatnak számít. Példa az utánpótlásnak, perspektíva a fiataloknak, lehetőség a szakembereknek, és fontos sportesemény a szakágért rajongóknak. Az egyesületben azonban elkezdődött egy olyan szakmai munka, amely a közvetlen stáb sportszeretetéből, a vezetőség támogatásából, a drukkerek fanatizmusából és nem utolsó sorban a lányok küzdeni tudásából táplálkozik.  A minőségi előrelépés mindig egy lassú folyamat, azonban a Haladás VSE kézilabda szakosztályánál mindez szinte már átment a tű fokán.  Pilisvörösvári győzelmével a megfogyatkozott, gyakorlatilag csupán tíz emberrel a fél szezont végigzakatoló csapat mind a négy közvetlen riválisát megverte, három találkozón maradt alul mindössze egy találattal, és további két mérkőzésen a véghajráig reális győzelmi esélyt dédelgethetett. A tizedik helyen telelő gárda lőtávolságban van a szorosan vett középmezőnytől, mindössze két olyan találkozó akadt csak az ősszel, ahol ellenfele jócskán a Haladás fölé nőtt. Írjuk le még egyszer, mert nem lehet elégszer hangsúlyozni.  Mérkőzésenként jobbára tíz bevethető játékossal. Nagyot fordult a világ a Haladás női kézilabda szakosztályával, a tavaly a hattyúdalát élő csapat  idén lélektanilag szárnyal.  Természetesen vannak hibák, mindig van hova fejlődni, és a szorgos mezőnymunka a későbbiekben már nem mindig lesz elég.  A korszellem azonban azt kívánja, hogy nem szabad sosem megelégedni, a jövő záloga a szakmai munka folytatása, az egyesület további épülése.

Pilisvörösváron tehát nem pusztán csak a két pont megszerzése volt az tét, a csapat egész őszi szereplése hevert a mérlegen.  A helyzet komolyságát csak fokozta, hogy a Haladást üldöző négy együttes ( Pilisvörösvár, Marcali, Csurgó, VKL SE Győr) gyakorlatilag körbepofozta egymást, így a szombathelyi csapat az utolsó fordulóban történelmi lehetőséget kapott az élettől.  Saját kezében volt a sorsa, mert győzelmével ideiglenesen leszakíthatta ellenfeleit, míg esetleges betlije folytán a kiesésért folytatott „iramszarvas” szerepét elveszítve végleg a hátsó zónában ragadt volna.  A tét rányomta a bélyegét a találkozóra,  közönségcsalogatónak aligha volt titulálható az első negyedóra. A vendégek ütemtelenül passzolgattak a kapu előterében, míg a hazaiak több kulcsátadást elrontottak már-már vegytisztára kidolgozott szituációkban.  A visszarendeződések miatt azonban a Haladásnak akadt több kozmetikáznivalója, a zöld-fehérek védelme ekkortájt nem állt a helyzet magaslatán.  A Pilisvörösvár Vígh Patrícia és Burai Edina rágyorsításaival, egy az egyben játékával elhúzott riválisától. Kovács László remek érzékkel kiszagolva a problémát, hamar átváltott 5-1-es zónavédekezésre, hogy a jól mozgó irányítókat és a védelmet rendszerint megfricskázó lövőket némiképp távol tartsa a faltól.  A hadrendváltás kifizetődő volt, de a Haladás eztán sem tudott a hátsó régióban nagy ellenállást tanúsítani. Hiába lőttek 15 találatot a szombathelyiek, az ellenfél veszélyes támadójátékának köszönhetően négy góllal jobbnak bizonyult az első játékrészben.  (19-15)  A második félidő árnyalatnyi változást hozott, de a hazaiak lelkesedése nem apadt, és a 48. percig magabiztosan tartották kézben a találkozót.  A szinte már kivéreztetett Haladás azonban leszegett fejjel ment előre, és lépésről lépésre közelítette megtorpanó ellenfelét.  Kovács László a jobb szélen változást eszközölt, a korábbi mérkőzéseken relatíve kevés szerephez jutó Kiss Nórát vezényelte fel a pályára. A frissen berepülő szélső új impulzust adott a csapatnak, kétszer döntő szituációban labdát szerzett,  majd pedig három alkalommal hintába ültette ellenfelét, és szélről alaposan kipókhálózta a hazaiak kapuját.  A teljesen megzavarodó, fizikálisan és fejben is elfáradó Pilisvörösvár ellen, a két belső poszton játszó kulcsember Szabó Janka és Kaposvári Anita is feljavult, míg hátul a folyamatosan forgatott kapusok is lendületbe jöttek.  A hazaiak részéről fennálló hosszú gólcsendet a Haladás kihasználta, a véghajrában a játék minden elemében ellenfele fölé nőtt. Az utolsó támadás jogán még mindent megpróbált a Pilisvörösvár, azonban a zöld-fehér retesz ekkor már nem engedett rést, és a felsőbe tartó, jobb híján talpról elengedett átlövést Márkus Dalma tenyerelte ki.  Egy elképesztően hektikus mérkőzésen, vérfagyasztó izgalmak mellett ezúttal a Haladás koncentrált jobban, győzelmével a szezon rangadóját nyerte meg egy kiváló ellenféllel szemben.  Nem szabad eltekinteni a hibáktól, és az első félidő tanulságait ildomos levonni, azonban a lányok minden elismerést megérdemelnek, mert ez a győzelem a lélek és a szív diadala volt.  Kijárt már ez a Halinak.

Pilisvörösvár- Szombathelyi Haladás  30:31 (19:15)

Solymár Sportcsarnok
120 néző

Szombathelyi Haladás:  Márkus- Hrabovszky 6,  Baranyai 3,  Gerencsér 4,  Szabó J. 8,  Kaposvári 5, Sebestyén, Dudora,  Kiss 5,   Halmos