Hegyi Gergely a közelmúltban debütált a Haladás VSE csapatában, a szimbolikus szombathelyi egyesület és a szentgotthárdi kézilabda ugyanis vállvetve segíti egymást sportszakmai tekintetben. A határmenti, immáron zöld-fehér műhelyben a Haladás által kijelölt irányvonalat követik, ám a környékbeli hagyományok, tapasztalatok komoly autonómiát élveznek. Módszertani ajánlások, edzéselméleti tanácsok, és financiális segítségnyújtás fémjelzi az anyaegyesület bábáskodását.  A kézilabda tömegbázisa folyton-folyvást nő Vas megyében, így a Hegyi Gergelyhez hasonlóan fiatal tehetséges edzők előtt nagy terület nyílik.  A szentgotthárdi csapat trénere készséggel nyilatkozott munkájáról, hitvallásáról és a sportághoz fűződő szenvedélyéről honlapunknak.

 Hol kezdted a karriered hogyan kerültél kapcsolatban a kézilabdával?

Régre nyúlik vissza a kapcsolatom a sportággal. Nagyjából tíz évesen ismerkedtem meg a kézilabdával Szentgotthárdon a helyi általános iskolában. Az osztályból többen lementünk meglátogatni egy edzést, ami szerencsére olyan jól sült el, hogy ott is ragadtunk. Jó társaság, csapatszellem, és ezzel együtt egy támogató szülői közösség alakult ki. Az első nagy vereségek után lassan jöttek a sikerek is. Hatodik osztályos voltam, mikor az országos bajnokságon először döntőt játszhattunk, ahol mindössze egy góllal maradtunk le az aranyéremről. Ez volt az első nagy élményem, amely még inkább megalapozta a kézilabda iránti szeretetet. A billog, amit a sportág ütött rajtam, egy életre elkísér majd. Ezt követően elkerültem Alsóörsre, ahol napi két edzésen, bajnokságban, kupák sorozatában csiszolhattam játéktudásomat. Középiskolás koromban Balatonfüreden folytattam a kézilabdát, ahol pedig már igazán komoly munka és felkészítés folyt. A szakmai tudásom egy részét ebből a korszakból merítettem, a versenysport mindennapjai azóta is fontos emlékek.  Egyébként a mai napig játszom, jelenleg a helyi városi csapatban.

Miért jó az utánpótlásban dolgozni, miért hálás feladat fiatalokat edzeni?

Szeretek az utánpótlás sportban dolgozni, mivel minden héten van minek örülni. Napról-napra figyelemmel követhető a fejlődés. Edzőként egyszerre tanulok és tanítok. A gyerekek őszinték, érzékenyek, és kegyetlenül számon kérik az ígéreteket. Kíváncsiak, érdeklődőek, s életkori sajátosságukból adódóan szeretnek játszani. A kézilabda is elsősorban egy játék, és szerencsére izgalmas úton juthatnak el a labdával való megismerkedéstől a komplex játékig.

Miért tartod fontosnak h ebben a korban is megfelelő szakmai munkát végezzetek?

Mint sok más sportág, úgy a kézilabda is rendkívül összetett, ezért célszerű már kisiskolás korban megismerkedni az alapokkal. A legfontosabb, hogy a gyerekek már időben megfelelő mozgástapasztalati háttérhez juthassanak, amely kellő alapot képes biztosítani ahhoz, hogy magas szinten űzhessék a választott sportágat. A mozdulatok megtanulásának, a technikai elemek elsajátításának fontos módszertani alapjai vannak, de a kiemelkedő fejlődéshez a játékosság is szükséges. Az egyes játékosokat állandóan figyelemmel kell kísérni, és már ebben a korban is értékelhető jelentősége van az egyéni, úgynevezett individuális képzésnek. Próbálom az alkati adottságokat figyelembe véve, az egyes játékosokra szabott mozgásokat, edzéseket is megvalósítani. A differenciálás nehéz feladat, de nem szabad homogén halmazként kezelni a fiatal sportolókat. Mindenkinél más módszerek vezetnek eredményhez, noha az eszközök vagy végső cél gyakran azonos.


Hogyan értékeled az előző szezont, mik voltak számodra a legnagyobb sikerek?

A lányokkal szeptemberben kezdtük meg a munkát, így a sikereket is ehhez mérten kell értékelni. Számomra a legnagyobb motivációt pillanatnyilag az jelenti, hogy mind a tizenöt kis játékosom aktívan látogatja az edzéseket, jó közösség van kialakulóban, sikerült megszerettetni velük a kézilabdát, és az a szorgalom, lelkesedés, amit a lányok tanúsítanak a foglalkozások alatt, később az eredmények tekintetében is meg fognak mutatkozni. Nagy a felelősség a vállamon, hiszen fiatalokkal foglalkozni az öröm mellett kihívás is.  Egy pillanatig sem szabad magukra hagyni őket, folyton pörgök rajta, hogyan tudnék jobb, színesebb edzéseket vezényelni. A fiatalokat ilyenkor még a játék öröme hajtja, abban pedig nincs pardon, hogy egy edzőnek felkészült eszköztárral és módszertannal kell rendelkeznie.

A Haladás égisze alatt jelenleg hogyan működik Gotthárdon az utánpótlás?

A tavalyi évben keresett meg a Haladás, hogy Szentgotthárdon indítsuk be a lány kézilabdát. Megtiszteltetés, s egyben kihívás is volt számomra, hiszen hosszú évek óta nem volt egyesületi szinten a sportág a városban. Hab a tortán, hogy Vas megye legpatinánsabb sportegyesülete keresett meg, hiszen a Hali mögött álló lassan évszázados múlt  szakmai berkekben tekintélyes időnek számít. Jelenleg tizenöt kislány ismerkedik heti két alkalommal a sportág alapjaival, ám a szülő érdeklődés még talán ennél is jelentősebbnek mondható. Folyamatosan kapom a megkereséseket, a jövőben a létszám bővülésével számolok, és természetesen a Haladás is. A legkisebbek momentán hét évesek, a legnagyobbak is csak kilenc évesek. A lelkes szülői háttér nagyban segíti munkámat, hiszen ahhoz, hogy a lányok minden edzésen ott legyenek, kell a gondviselői támogatás. A szociális háttérnek, a neveltetésnek ebben a sportban is tetten érhető jelentősége van. A Haladás felkarolta a lányokat, s jövőképet adott, hisz a gyorsan felnövő gyerekek számára a továbbiakban is tudja biztosítani a fejlődés, és a játék lehetőségét.