Félévi bizonyítványosztás - Mozgalmas év volt az idei, az őszi szezonunk pedig különösképp.  Gyorstalpalónkkal a statisztikák világába kalauzoljuk olvasóinkat, a számok segítségével elemezzük a felnőtt csapat őszi szereplését.  Akadtak felemelő pillanatok, és apró csalódások is,  mérföldkövek és rutinfeladatok. Azt azonban minden további nélkül kijelenthetjük, hogy  az ősz a stabilitást, az összefogást és a fejlődés lehetőségét hozta el magával.

A Helyezésünk

Az NB/I B női felnőtt bajnokságában csapatunk idestova 13 mérkőzést játszott le az ősszel.  A valamivel több, mint egy tucat találkozón négy győzelmet szereztünk, mindegyiket a közvetlen riválisaink ellen.  A bajnokság éllovasait, a potenciális győzelmi esélyekkel rendelkezőket nem tudtuk megszorítani, a Mosonmagyaróvár és a junior válogatottakkal megspékelt NEKA is egyelőre jócskán más dimenziót képvisel.  A pontvadászat többi gárdájával szemben azonban szemernyi szégyenkeznivalója sincs a Haladásnak, hiszen a találkozók többsége a véghajrában dőlt el.  A balszerencsés sorozatot fémjelzi, hogy főként mindez nem a javunkra.  Viszont a kevés hadra fogható játékos miatt az események könnyen más megvilágításba kerülhetnek. A zöld-fehéreknek a mutatott játék alapján, más helyzetekben talán majd sikerül felülmúlni a Nagyatádot, a Gárdonyt, a Szombathelyi KKA-t, a Mohácsot vagy a Győri Audi ETO KC U18-as növendékeit.  Ezek a találkozók zömében az utolsó támadásokig nyitottak maradtak.  Nüanszok hiányoztak csak a Rinyamenti, a Gárdony vagy éppenséggel a Szombathelyi KKA legyőzéséhez,  borítékolhatóan hosszabb kispaddal, több egészséges kézilabdázóval a magunk javára fordíthattuk volna a kiélezett összecsapásokat.   Beszédes, hogy a jó erőkből álló Szekszárd elleni is vezettünk a félidőben, de a győri csapat  is csak a találkozó legvégén tudta érvényesíteni erőfölényét. Fontosabb,  hogy maroknyi győzelmünket éppen azok ellen szereztük, akiket elég erősen legyintget a kiesés szele.  A tavaly biztosan kieső Haladás, idén nem lépne bele ugyanabba a folyóba,  ehhez azonban a kötelezők mellett bravúrpontot is szerezni kell majd.  Az alsóházi rangadók amúgy is külön kávéház kategóriát képviseltek, a tabella alján lévő együttesek alaposan körbepofozták egymást.   A Pilisvörösvár, a Marcali, a Csurgó és a VKL SE Győr feletti diadal levegőhöz juttatta a szombathelyi csapatot, így a fontosabb riválisokat magunk mögött tudhatjuk.  Nem lehet elégszer aláhúzni, hogy a rangadókon kierőszakolt győzelmeknek az év végén kulcsszerepük lehet.  A Hali 10. helyen tanyázik a félidőben,  négy pontra a 9. pozícióban lévő Gárdonytól, és éppen ennyire a 11. helyre magát befészkelő Pilisvörösvártól. 

Gólgyártás

A házi góllövőlistánk különleges csemegéket tartogat a számok iránt érdeklődőknek.  A komplett mezőny negyedik legjobb gólszerzője Szabó Janka, aki az irányító szerepéből igazi mesterlövésszé nőtte ki magát az ősszel.  Csapatunk kulcsembere a játék szervezése mellett sokat vállalt támadásokban is,  gyakran elvitte a felelősséget olyan szituációban, amikor a többiek passzívak voltak.  Janka 86 gólt jegyzett, ami önmagában briliáns teljesítmény, de ha figyelembe vesszük, hogy a védekezésben is szerepet vállalat, akkor különösen elégedettek lehetünk vele.  Finom megoldásai, taplról eleresztett átlövései sokszor örömet okoztak nekünk az eddigi félszezon folyamán. Őszünk másik meglepetésembere, a tavaly óta játékban, mentalitásban, teljesítőképességben sokat javuló Kaposvári Anita volt.  Az egykor Orosházán és Szegeden is megfordult Anita, a belső posztokon tevékenyen tudott hozzá tenni,  mindent egybevéve 73 alkalommal talált az ellenfelek hálójába.  Fáradhatatlan mezőnymunkája sokat jelentett a kevés játékossal küzdő Haladás számára.  A dobogó harmadik fokára frissen igazolt karmesterünk Császár Zsófia került fel 66 találattal. Nem elhanyagolható szempont, hogy a fiatal irányító sérülése miatt a szezon utolsó mérkőzésein érdemben már nem lépett pályára, így ezt a gólszámot kevesebb, mint 13 mérkőzésen abszolválta.

Hatékonyság támadásokban

A lőtt gólok száma méltán fémjelzi, hogy az előre játékban túl sok problémája nem akadt a szombathelyi zöld-fehéreknek. Az eddigi szezon során összehozott 406 gól nem csak a középcsapatok körében fajsúlyos, hanem az egész mezőnyt tekintve a 4. legtöbb találatnak számít,  mindössze hárommal elmaradva a dobogótól.  A Haladás tehát a játék minden eleméből veszélyes volt, a többi csapathoz képest relatív sok gól szereztünk beállóból, szélről, lerohanásokból is.  Hegedűs Dorottya távozásával, valamint Bolfán Nikoletta sérülésével klasszikus átlövő kevés van a csapatnál,  ám  a Szabó-Császár-Kaposvári hármas fogatnak hála, a belső posztokról is zúgtak a gólok az ellenlábasok ketrecébe.  A Haladás a gyors labdafelhozatalban a mezőny legjobbjaihoz tartozott, ezen a szinten ez pedig a rendezetlen védelmek átjátszhatóságában nagy jelentőséggel bír.  A könnyű gólszerzési lehetőségek mellett a két beállós játék, és a szélső befutásokkal elindított mozgásokat is több ízben siker koronázta.

Dilemmák a védekezésben

Védekezésünkről szuperlatívuszokban nehéz lenne beszélni. Elsöprő hatékonyságú támadásaink mellett a védekezésünk szolid teljesítménye volt a záloga annak, hogy a Haladás a 10. helynél előkelőbb pozíciót nem tudott elfoglalni a szünet előtt.  A kicsi és szűk létszámú keret kevés garanciát adott arra nézve, hogy a játék mindkét elemében igazán hatékonyak legyünk, így a  hátsó alakzatban nyújtott teljesítmény volt ősszel a csapat Achilles-ina.  A Haladás 456 gólt kapott 13 mérkőzés alatt, ami a második legnagyobb szám a teljes mezőnyben.  A kapott gólok zöme átlövésből született még annak ellenére is, hogy Gerencsér Zsófia és Baranyai Enikő is sok megállító faultot szorgoskodott össze.  A labda nélküli helyezkedésekkel nem volt mindig barátságban a csapat,  az egy az egy elleni védekezés és a magas lövők elleni kemény fellépés hiányzott az őszi szezon során. Apró érdekesség, hogy a csapat eredményesebb lehetne, ha az ellenlábasok kulcsbombázóit semlegesíteni tudná.  A győri Szilovics Fanni, a Gárdonyban játszó Urfi Dorottya,  a mislenyi Palotás Fanni, vagy éppenséggel a Pilisvörösvár legveszélyesebb játékosa, Vígh Patrícia is megoldhatatlan feladat elé állította hátsó alakzatunkat.  A tavasz egyik fontos kérdése, hogy az aktuális ellenfél vezéregyéniségeit mennyire fogjuk tudni majd kivenni a játékból.  Ha és amennyiben ez sikerül, akkor exponenciálisan csökkenhet a bekapott találatok száma.  A másik fejlődési lehetőség az együttes csapatvédekezésének feljavulása, a visszarendeződéseknél, a nyitott védekezésnél elkerülve olyan hibákat, mint a gyakran előforduló túlbiztosítás vagy a lassú reagálás.

Ki a legjobb ítéletvégrehajtó?

A hétméteresek nem tartoztak a Hali legnagyobb fegyverei közé, sajnos a kiharcolt büntetőket mérsékelt hatékonysággal sikerült értékesítenünk.  Összesen 85 alkalommal álltunk szemben a kapussal,  mindebből pedig 62 gól született.  Ez megközelítőleg 73 %-os arány, amit azért még jócskán lehetne feljebb tornászni.  A statisztika nem mutatja, hogy a legtöbb kihagyott büntetődobás éppen a véghajrára tehető, azaz szerepe van a finisben elbukott mérkőzések alakulásánál.  A rögzített szituációk sikeres végrehajtásai közül Kiss Nóra volt a legbiztosabb,  mindkét hetesét értékesítette. Őt követi Kaposvári Anita,  13 hétmétereséből mindössze kettőt hibázott el,  85%-os hatékonyságot produkálva.  Császár Zsófinál 74%,  Szabó Jankánál pedig 70 % ez az arány. A többiek egy-egy ízben próbálkoztak az ítélet végrehajtással, több, de inkább kevesebb sikerrel.  A csapat az őszi szezon során összesen 88 percig volt emberhátrányban, a sárgalapok száma pedig 33 volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FUTSAL NB I. tabella

Pos Team Pts
1. ELTE-BEAC 3
2. Futsal Veszprém 3
3. Nyírbátori SC 3
4. MVFC Berettyóújfalu 3
5. Haladás VSE 1
6. DEAC 1
7. SG Kecskeméti Futsal 1
8. Újpest FC-220VOLT 1
9. Rubeola FC 0
10. Magyar Futsal Akadémia 0
11. A Studio Nyíregyháza 0
12. Aramis SE 0
Go to top