Szombaton a pápai sportcsarnok adott otthont a nemzetközi felkészülési mérkőzésnek, ahol a szombathelyi Haladás női kézilabdacsapata a finn bajnok Dicken gárdáját látta vendégül.  A helsinki együttes a környéken edzőtáborozik, így a szakvezetés számára kiemelten kezelt összecsapás egyeztetése komoly háttérmunkát igényelt.  A mérkőzés szorosan illeszkedik a felkészülés menetébe, ahol a lányok végre testközelből tapasztalhatták más kézilabda-kultúra sajátosságait is.

Az utóbbi esztendők skandináv randevúi néhány kivételtől eltekintve a szó szoros értelmében fagyosnak bizonyultak a magyar női kézilabda számára. Az északi magasiskola hatalmas presztízzsel rendelkezik a szakmában, az elmúlt évtizedeket csak úgy dominálták a skandináv válogatottak.  Noha hazájuk bajnoksága is kifejezetten veretes, az utánpótlás futószalagon köpi ki magából a tehetségesebbnél tehetségesebb játékosokat,  az igazán nagy klasszisokat pedig Európa piacvezető bajnokságaiban is naprakészen követheti a nagyközönség.  A norvég, a dán vagy éppenséggel svéd játékosok nettó világszenzációnak számítanak, és a kivételes fizikummal párosuló lelkierő szinte egyedülálló kvalitásokkal vértezi fel őket.  Társaihoz képest azonban túláradó ódákat nem tudunk zengeni a finn kézilabdáról,  abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy vajmi csekély információval rendelkezünk róluk.  Pedig hozzánk nyelvi szempontból is közel álló finnek igazi jóléti államot építettek ki, ahol a sporthoz kapcsolódó infrastruktúra is egészen más dimenziót képvisel, mint Közép-Európában. Az ottani kézilabda rejtőzködésének igazából több oka van, ami jelenleg elválasztja őket a szorosan vett világelittől. Egyfelől a csapágyasra járatott jégkorong, a röplabda, a labdarúgás és téli sportok árnyékában a kézilabda amolyan másodhegedűs sportág, és norvégokkal vagy a dánokkal ellentétben nem tartozik a kiemelt játékok közé. A hagyományos nemzeti tevékenységek mellett némiképp takarásban lévő szakág azonban jön fel, mint a talajvíz, és ma már egyre több alkalommal vétetik észre magukat játékos szinten jó pár komolyan vehető pontvadászatban. A Haladás így több legyet ütött egy csapásra, hiszen amellett, hogy a finn bajnokkal és kupagyőztessel mérkőzhetett meg, a szakvezetés megismerkedhetett egy olyan kézilabda-kultúrával, amely azért annyira nem volt a horizontunk előtt a közelmúltban.  Vagyis, hogy megismerkedhetett volna, hiszen a finn együttes bármilyen meglepő alapvetően a francia iskola emlőin cseperedett, mert a helsinki Dicken csapatát francia szakvezetés irányítja. Thomas Hivert tréner az elmúlt években bajnokcsapatot faragott az együttesből, és a gall kézilabdára jellemző céltudatos játékot az északi fizikummal egy remek koktéllá karistolta össze.  A Haladás számára tehát egy kifejezetten fontos és tanulságos edzőmérkőzésre került sor a pápai sportcsarnokban.


A találkozó elején nem nagyon teketóriáztak a csapatok,  hamar egymásnak repültek, és a mérkőzés kezdetét a gyors gólváltások jellemezték. Kovács László mentálisan rendesen gatyába rázta együttesét,  hiszen a barátságos csörte során teljes hőfokon égő szakember folyamatos utasításait a lányok rendre betartották.  A tavaly megszokott langyos víznek nyoma sem volt, sőt a Haladás kifejezetten egyenrangú partnernek bizonyult a magasabban jegyzett ellenfelével szemben.  Az összeszokottság valamint a rutin azonban ezen a szinten is gólra váltható, a rendkívül szorosnak tűnő félidő végét az északi együttes bírta jobban.  A felkészülési mérkőzéseken persze csak és kizárólag az eredményt figyelni olyan, mintha valaki multiplex moziba menne albán drámát nézni. Szinte teljesen felesleges.  Ezek az összecsapások a játékosok aktuális formájának vizslatásán túl a taktikai elemek begyakorlására helyezik a hangsúlyt,  ennélfogva a Haladás is rendesen rotálta a pályára lépő sportolókat.  A lányok valamennyien egészséges mentalitással vetették magukat a küzdelembe, azonban a hosszú és fárasztó alapozás természetesen hozott magával technikai malőröket.  A második játékrészben főleg  Saloviki és Böckelman révén megugrottak a finnek, a két belső ember gyakran mattolta a zöld-fehér csapat védelmét.  Amikor már végleg elkönyvelhető volt a „vendégek” sikere, akkor ébred fel álmából a Haladás.  Néhány gyors indítás, és korábban hibádzó befejezés ezúttal tűpontosra sikerült, így az 54. percben a mérkőzés döntetlenre állt.  A véghajrában mindkét csapat a védekezésre helyezte a hangsúlyt, a látványos megoldások elmaradtak.   A küzdelmes csatát egyébként a jobban finiselő Dicken nyerte 33-29 arányban.

Császár Zsófia újra szárnyal a pályán


A Haladás VSE számára kifejezetten tanulságos volt, és a felkészülés menetébe remekül illet a nemzetközi összecsapás, annál is, inkább mert a finn együttesben több felnőtt válogatott,  és  alaphangon négy junior válogatott is szerepet kapott.  A szombathelyi csapat kétségtelenül jó úton jár, azonban a továbbiakban is az eddig kitaposott ösvényen kell haladni.  A bajnokság kezdetéig megközelítőleg két hét van hátra, akkor a szombathelyi zöld-fehérek a Rinyamenti KC ellen indíthatják bajnoki menetelésüket a répcelaki sportcsarnokban.  A barátságos mérkőzés azonban számos érdekességgel és tanulsággal járt, a lányok saját bevallásuk szerint is igencsak élvezték a finnek elleni összecsapást. 

Szerző: Antal Ádám/Haladás VSE Fotó: Takács Gergő/Haladás VSE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FUTSAL NB I. tabella

Pos Team Pts
1. ELTE-BEAC 3
2. Futsal Veszprém 3
3. MVFC Berettyóújfalu 3
4. Nyírbátori SC 3
5. DEAC 1
6. SG Kecskeméti Futsal 1
7. Újpest FC-220VOLT 1
8. Haladás VSE 1
9. Rubeola FC 0
10. Magyar Futsal Akadémia 0
11. A Studio Nyíregyháza 0
12. Aramis SE 0
Go to top