Nem voltunk Fortuna kegyeltjei az időjárás miatt,  ám a táborlakók így is kiválóan érezték magukat az újonnan indult turnus első napján. A helyszín ezúttal Sárvár volt, a fürdőn pedig a lazító időtöltés mellett a strandkézilabda került rivaldafénybe. Könnyed és látványos mozdulatok, koordinációs gyakorlatok, valamint egymás közötti játék szerepelt a délelőtti programban.  A lazító fürdőzést követően pedig a kézilabda sportág már említett izgalmas vállfajának gyakorlatai hozták lázba fiataljainkat.  A nyári szezon slágerjátékába a Haladás sportolói is belekóstolhattak.  Huszár Benjamin „receptjeit” nagy rajongással hallgatták a kis lurkók.

Szinte létszámra pontosan az elsőhöz hasonlóan nagy érdeklődés övezte a második turnusban elrajtoló táboroztatást.  Szakosztályunk lányokkal és fiúkkal is egyaránt foglalkozik,  azonban az edzések a táborban is korosztályra és nemre lebontva zajlanak.  A nyári közös szeánszozásnak természetesen nem erőfitogtatás vagy az alapozás a lényege, sokkal inkább a sportág emberközelivé, szerethetővé tétele a fiatal gyermekek számára. Stábunk igyekszik úgy keverni a program-koktélt, hogy lehetőleg mindenből jusson egy csipetnyi a hét lefolyása során.  Ezúttal a strandkézilabdát vettük elő a talonból, ebben pedig Huszár Benjamin kapta a legvelősebb szakmai feladatot.  A fiatal tréner gondolatait honlapunkkal is megosztotta:

Strandkézi a köbön. A Haladás kézilabdázói most egy izgalmas rokonsportágba kóstolhattak bele

„Az idei tábor rendkívül népszerű, hiszen 48 gyermekkel indultunk a hétfői nap folyamán, és ha hozzátesszük, hogy az előző héten 50 felett voltunk, akkor az igencsak komoly feladatnak mondható . Különböző korosztályokról beszélhetünk,  az U 8-as korosztálytól kezdve. Külön öröm számomra, hogy az U 14-es csapat valamennyi tagja itt volt,  hiszen a jövő esztendőben én leszek majd az edzőjük.  Természetesen ilyenkor egy kicsit szeretném felmérni őket, bár az első mozdulatok mindenképpen az ismerkedésről szólnak. A fiatal trénerek élete nem könnyű, hiszen fűt bennünket az állandó bizonyítási vágy, de a hév mögött fontos, hogy tudatos döntések legyenek, megfontolt előkészületek.  A női kézilabda szerintem egy külön műfaj, a lányok monotónia tűrése, szorgalma előrébb van a férfiakénál, ellenben a pályán bekövetkező hullámvölgyekre nehéz receptet találni.  Kevésbé vagányak, kevésbé képesek a váratlanra, és erre is sok időt kell fordítani, hogy mindezt megtanulják.  A nyári táboroztatás számomra különleges élmény, mert van egy kötetlen formája, ugyanakkor a szakmát itt is szeretnénk kidomborítani. A fiatalok számára fontos, hogy állandóan labdával foglalkozzanak, folyton ott legyen a gondolatuk a játékszer körül, így abszolút jó dolog, ha a korosztálynak megfelelően játékos feladatokat kapnak, ebben próbálják meglelni örömüket. Számos közösségi programot is próbáltam beiktatni a heti edzések mellé, így került képbe a strandkézilabda, ami ezer szállal kötődik az alapsporthoz, ugyanakkor némi pikantériával fűszerezi azt, a nyári hangulatról már nem is beszélve.  A strandkézilabda szabályaival, rejtelmeivel ismerkedtünk, a gyerekek pedig a koordinációs gyakorlatok után már kifejezetten élvezték a játékos tanulást. Én azt gondolom ez a mozgásforma, több mint sportág, az edzők felelőssége az oktatás mellett az egészséges életmódra gyakorolt hatásban, a mintaadásban is kiemelkedő. Szerintem ennek a legfontosabb eleme az élethosszig tartó tanulás, állandóan képezni kell magunkat, hogy megérthessük az új generációk igényeit.  A táboroztatás rendkívül fárasztó műfaj, ám azok az élmények,  amiket közvetít szinte pótolhatatlan örömforrás lehet.  Nem csak a piciket, bennünket edzőket is a kézilabda-élménye, szenvedélye mozgat, és ad többletenergiát.  A tábori edzésprogramon sokat gondolkodunk, elsősorban a változatosságra törekszünk, és arra, hogy a fiatalok jól érezzék magukat. Ez nagyon fontos, mert ilyenkor nem alapcél, hogy egy hét alatt nagy fizikai terhelésnek tegyük ki őket. Élvezzék, sportoljanak, kézilabdázzanak. Elvégre a nyár a szabadságé, a kikapcsolódásé is!”