„A Haliban minden mérkőzés ajándék” - Fiatalon a kézilabdának szentelte karrierjét a Haladás ügyes szélsője, Hrabovszky Helga.  A Székesfehérváron cseperedett játékos két esztendeje alapembere a szombathelyieknek, fontos pillanatokban mindig mankója a csapatnak. Idén zöld-fehér színekben 84 találatnál járó sportoló,  tavaly is a legeredményesebbek között szerepelt.   A  sérülésektől sem mentes, nehéz szezonon végigsikló Helgának sosem inog meg a hite,  elmondása szerint a legfontosabb dolog , hogy a keserédes pillanatokban is a pozitív benyomásokra kell fókuszálni. Élete a kézilabda körül forog, a szezonról, a posztjáról, és a női sportolókat érő lelki hullámvölgyekről is örömmel mesélt olvasóinknak.

Kicsit értékeld a szezont, mik a benyomásaid a Hali idei szerepléséről?

Hrabovszky H.: Szerintem a körülményekhez képest a csapat jól teljesített, nyilván történtek olyan dolgok, amiket nem vehettünk számításba.  A legjobb mérkőzésnek az őszi SZKKA elleni találkozót tartom, ahol mindenki jól szerepelt,  mindössze a szerencsén múlott, hogy a két pont náluk maradt. A pontvadászatban nagyon sok szoros találkozót vívtunk, a mérkőzések java éppen csak a véghajrában dőlt el.  A kedvenc mérkőzésem az első bajnoki volt, amit az ideiglenes otthonunkban Répcelakon vívtunk meg a Nagyatád ellen.  Drámában, játékban, izgalmakban minden a tetőfokára hágott akkor.

Egy rutinosabb kézilabdázónak az élete nagyon sokrétű, és izgalmas is. Az olvasók kedvéért kicsit végig tudnánk menni egy átlagos szezonon, hogy Nálad személy szerint ez például hogyan zajlik?

Hrabovszky H.: Egy sportoló életében mindig izgatottan kezdődik a felkészülés, főleg akkor, ha új csapatba érkezik. Velem ez a tavalyi szezonban történt. Az idei pontvadászat előtt is izgatottan vártam az alapozást, bár ugye ez sok melóval és erőfeszítéssel jár.  Mind a csapatnak, mind pedig az edzőnek is együttes erővel, összefogva kell felkészülni a soron következő szezon folyamán felmerülő  váratlan helyzetekre,  életszituációkra.  A nyári felkészülés alatt alapozzuk meg az évet teljesítményben, és ilyenkor érik össze egy csapat igazán, amikor vért kell izzadni.  Ez erről szól, ez elengedhetetlen.  Nehéz időszak egy sportoló életében,  ellenben mindig összerántja a közösséget,  és a csapatnak erre később szüksége van.  Szerintem egy kézilabdázó akkor elégedett igazán, ha komoly munka van a háta mögött,  úgy jó lefeküdni,  hogy tudom aznap minden tőlem telhetőt megtettem a fejlődésem érdekében.

A mérkőzések már kellemesebb kihívásnak számítanak……

Hrabovszky H.: Ez pontosan így van. A hosszú felkészülés után a bajnoki meccsek mindig ajándékként szolgálnak egy sportoló életében.  A Haladásban különösen igaz mindez, hiszen jó ebben a csapatban pályára lépni.  Viszont sem az őszi, sem a tavaszi szezonba nem lehet megállni alapvető erőnlét és taktika nélkül.  Erre szükséged van, ha  jól akarsz menni a mérkőzéseken.   A bajnokság indulásától kezdve nagyjából és egészében úgy néz ki, hogy mindig az adott héten az adott csapat ellen készülve várjuk a találkozókat. A téli pihenő mindeki számára egy lelki feltöltődés, mikor a családdal lehetünk picit, és újult erővel vághatunk neki a későbbi felkészülésnek, és a mérkőzéseknek. Ilyenkor már mindenki fel tudja mérni, hogy mi az a cél, amit ténylegesen el akar érni.  A realitások többsége ősszel megszületik, a tervek megvalósítása  pedig a tavasszal teljesedik be.  Az első mérkőzéstől az utolsóig küzdünk,  hiszen így lehetünk eredményesek. A tőlünk telhetőt úgy gondolom idén is  megtettük. Lassan vége a szezonnak, már csak egy mérkőzés van hátra, amin nem kérdés, itthon kell tartani a két pontot. Ezt követően jöhet a rövid levezetés és a nyári pihenés, amit már személy szerint nagyon várok. Feltöltjük ilyenkor az akkumlátorokat, hogy aztán induljon a mókuskerék előröl.  

Lélektanilag, hogy zajlik le egy mérkőzés? Mennyit számítanak az első mozdulatok, mi az, ami doppingol és feldob a „csaták „közben?

Hrabovszky H.:  Azt gondolom, hogy minden csapatnál, de főleg egy női gárdánál nagyon fontos a lelki nyugalom. Ha ez meg van, akkor lehet jól teljesíteni, koncentráltan meccselni.  Persze vannak útközben kritikák, kudarcok,  és olyan mérkőzéseken vétett hibák, amiket természetesen jól kell orvosolni. Én személy szerint nem tartom magamat kishitű játékosnak, mert az évek alatt megtanultam helyén kezelni a velem szembekerülő szituációkat, legyen az jó vagy rossz. Persze vannak hullámvölgyek , de nem nyalogathatjuk a sebeinket, ki kell tudni jönni a gödörből. Ha valami nem sikerült elsőre, majd tizedikre fog. Mérkőzés közben nekem az ad erőt, amit már eddig elértem, hiszen, ha egyszer meg tudtam csinálni, akkor másodikra is képes vagyok rá! Kell egy belső motiváció, vagy nevezzük egyszerűen csak belső hangnak, ami , ha kell fenékbe billent, hogy ne adjam fel. Ez be szokott válni nálam. Minden meccset komolyan veszek, egyformán végzem a napi rutinomat is. A meccs mindig egy ajándék, amit meg kell becsülni.  Azt csinálhatjuk, amit szeretünk, ez pedig egy nagyon fontos érték.

Szerinted mitől jó egy szélső, mennyivel másabb onnan a játék dinamikája, mint a belső posztokról nézve?

Hrabovszky H.:  A szélső pozíció talán az egyik legkiszolgáltatottabb poszt.  Ugyanakkor a mai rohanó kézilabdában egyre nagyobb szerep hárul ránk, ami megköveteli a minél eredményesebb teljesítményt. Nem egyszerű, hiszen ez egy kiszorított helyzetből történő kapura lövés. Ugyan olyan fontos, mint más játékterület, nyilván minden pozíciónak meg van a maga előnye és hátránya, ahogy a szélső  játéknak is. Nem mindegy az előindulás időben történő megkezdése, ahogy a kialakított szög a lövés pillanatában.  Véleményem szerint egyre fajsúlyosabb  lesz a szélső poszt, csak még nem minden csapat alkalmazza . Én szeretek a vonal mellett játszani, nem cserélném másikra.