A tét miatt nagy nyomás alatt játszott, ám  mindvégig a kezében tartotta a mérkőzést a Haladás női kézilabdacsapata a házigazda Marcali ellen.  A vendéglátóknak a felzárkózásra sem volt esélye, a végelszámolásnál fontos két pontot a Haladás zsebelhette be.  Együttesünk a szezonban megszokottól jóval kevesebb gólt kapva,  kiváló iramot diktálva, sok könnyű találatot szerezve megérdemelten győzött idegenben is.  A siker kulcsa elsősorban a csapategység és az egymásért való küzdeni tudás volt.

Science fiction regényekbe illő balszerencse kísérte a Haladás szombati napját egészen a mérkőzés kezdetéig.  Az amúgy végletekig precízen összematekozott programot minden véletlen felborította, így már meg sem lepődtek a játékosok, amikor trópusi klímával egyáltalán nem vádolható csarnokban jócskán csúszott a kezdés.  A technikai ördögén keresztül  az orvoshiányig minden alaposan kibabrált az ütemezett  napirenden,  ezért mire útjának indult a labda Marcaliban meglehetősen feszülten figyelte mindenki az eseményeket.  A hazaiak természetesen győzelemre készültek, hiszen a Haladás elgáncsolása az utolsó mentsvárat jelenthette volna a bennmaradásért vívott küzdelemben,  míg a szombathelyiek számára csak és kizárólag a kulcsfontosságú két pont lett volna elfogadható.

 A pályaválasztó csapat szorgalmas, ügyes fiatalok,  és rutinos, sokat megélt sportolók kellemes koktélja,  így aztán idegenben dőreség lenne egy karlegyintéssel elintézni őket.  Fennállása során már sok mindent letett az asztalra a somogyi csapat,  és bár idén annyira nem fut a szekér, azért nem feltétlenül pontokat kaszálni járnak arrafelé vendégségbe a csapatok.  A zöld-fehérek azonban jól megerősödtek a télen, és a Nemzeti Kézilabda Akadémia elleni győzelem megmutatta, hogy az őszihez mérten már egy másik Haladás lép majd pályára.  Még akkor is így van ez, ha tudomásul vesszük, hogy a frissen igazolt kézilabdázók beépítése fokozatosan megy végbe,  és csapatjátékban igazi gyümölcsét majd minden bizonnyal jó néhány hét múlva arathatjuk le.  Nem megy ez egyik pillanatról a másikra, pláne nem a női sportágak esetében.  Éppen ezért Kovács László ma jelölte először kezdőbe az MTK-tól igazolt Putz Claudiát,  aki mindezt alaposan meghálálta a találkozón.  Rögtön az összecsapás elején hétméterest hárított,  és később is több átlövést jó ütemmel kitornászott,  ami lehetőséget nyújtott a  Haladásnak a villámrajtra. Kellett persze ehhez a jó védelem is,  no meg Simsik Cyntia,  aki a megindított labdákkal szélsebesen elnyargalt a kapu felé, ha meg  már ott volt, akkor be is mázolta a hálót alaposan.  Tarthatatlan volt a bal szélen a szombathelyi csapat,  ha pedig nem könnyű gólokkal mattolta ellenfelét, akkor Kozma Dominika vállalkozott távolról.  Hét perc  sem telt el a találkozóból a hazaiak vezetőedzője már el is helyezte az időkérést jelző táblát a versenybírók asztalán. Egy hatnál persze nem is tehetett volna másképp,  hatalmas szakadék tátongott sebességben a két együttes között.  A kényszerszünet sem szakította meg a vendégek lendületét,  Sebestyén Noémi és Takács Inez is bepofozott pár gólt,  így a lényegi kérdések eldőlni látszottak  a vártnál jóval korábban.  A félidő végére tetemes előnye birtokában azonban könnyelművé vált a Haladás,  védekezésben nem érkeztek meg a megállító faultok, támadásban pedig  sokat hibázott a csapat, így hat gólos különbségre ugyan, de magára húzta a Marcalit.  Szinte végig megvolt az előny, de a pauzára nagyon elfáradtak elsősorban fejben a lányok, kvázi jókor jött a szünet. (10-16)

A második félidő kezdetén szintén nem lehetett panaszunk a góltermelésre,  a korábban rövid ideig felpislákoló  hazai reményeket röpke tíz perc alatt végleg szertefoszlatta a Haladás.  Egyéni akciókból és betörésekből is egyre másra születtek meg a gólok,  bár szimpatikus módon kapaszkodott a Marcali,  nem volt igazán átütő erő a támadásaikban.  Az első félidőben megszokott mederben folyt a találkozó, egy-két szép gólt hazai oldalon is fel lehetett jegyezni, leginkább átlövésekből .  A mérkőzés talán még legszebb pillanata azonban váratott magára.  Jó hat perccel a vége előtt ugyanis befutott a pályára Guttyán Adrienn hosszú, viszontagságos sérülésétől végleg megszabadulva.  Adri sportemberi nagyságát mutatja, hogy nem hagyta parlagon a csapatát,  keresztülment árkon-bokron csak, hogy újra szerelést ölthessen.  A komoly sérüléséből visszatérő játékos feltette a pontot az i-re,  ugyanis Szabó Janka ügyesen kijátszott labdájával bement, majd szélről megszerezte a mérkőzés utolsó gólját.  Éppen úgy, és éppen oda, ahova tőle korábban megszokhattuk. 

Boldog pillanatok voltak ezek, és szívből reméljük, hogy Adrinak még lesz legalább vagy ezer ilyen.  Amit az élet elvesz, azt ugyanis vissza is adja.  A Haladás számára persze még jócskán van hova fejlődni, elvégre a nagy feladatokból mindig akad majd a következő hetekben.   A kérdés már csak az,  van-e még a NEKA-hoz hasonló bravúrgyőzelem Kovács László lányainak tarsolyában? Valami azt súgja:  lesz még okunk önfeledten örülni.

Marcali VSZSE- Szombathelyi Haladás  25:37  (10:16)

NB I/B női felnőtt nyugat
Marcali, Városi Sportcsarnok
70 néző

Szombathelyi Haladás:  Putz,   Simsik 9, Kozma 6, Szabó J. 3,  Kaposvári 2,  Baranyai 1,  Sebestyén 5
Csere:  Márkus, Dudora,  Guttyán 1,  Takács I. 6, Gerencsér 2, Kiss 2, 
Edző: Berendi Antal,  Kovács László