A Mohácsi Városi Sportcsarnokban igazi négypontos rangadót rendeztek a hétvégén, a tét pedig nem kevesebb volt, mint a középmezőny magjához való csatlakozás.  A házigazda évek óta stabil csapat, szemre is tetszetős, kultúrált játékkal, a Haladás pedig minden erőt mozgósítva kapaszkodik felfelé.  Az egyik bajnokaspiráns legyőzésével a szombathelyiek erőt mutattak, így a kézilabda-szeretők számára egy igazi ötcsillagos csörte volt várható szombat este.  A találkozó ennek megfelelően alakult, a gólpárbajból azonban egy hajszállal a hazaiak jöttek ki győztesen.

A szezonkezdet elején kevesen hitték volna, hogy éppenséggel a Mohács lesz majd nagy riválisunk, tekintve, hogy a dél-magyarországiak jó ideje már stabil tagjai a nyugati-csoport küzdelmeinek.  A napnál is világosabb, hogy a kis egyesületnél kiváló szakmai munka folyik, hiszen elkerült már innen egynémely játékos, akik bizony komoly vizet zavartak a hazai kézilabda élvonalában is.  A busójárásról ismert településen tehát a sportélet sem piskóta, a női kézilabda pedig amolyan szívügye a városnak.  Meg is látszik ez a piros-fehér mezben sportoló lányok teljesítményén,  hiszen a sok keresztmozgással, kombinatív játékkal iparkodó csapat ebben az osztályban tényleg bárkire veszélyes lehet.  A Haladás pedig a rohanós,  indulásos góljaival a legtöbb ellenfelét megizzasztja,  főként mert a kondicionális képességeken alapuló tempójáték több csapat számára majdnem annyira kellemetlen, mint egy nyávogós Modern Talking sláger.  A vendégek számára azonban nem kis hátrány, hogy a veszélyesen nagy távolság jellemzően nem kedvez az idegenben játszó együttesek számára.  Általánosságban elmondható, hogy valamennyi egyesület esetében a hosszú utazás 10-15 %-os teljesítménycsökkenéssel jár, elég, ha megnézzük a bajnokság eredménysorát.  Az utazás persze az élsport velejárója, így erről csak apró lábjegyzetben érdemes szólni. Papíron nem szabad, hogy nagy jelentőséggel bírjon. 

A találkozó elején közel negyedház fogadta a feleket, a Mohács pedig éppen azzal a játékával indított, ami a nagykönyvekben írva vagyon.  Kaló Zsófia és Grünfelder-Tóth Alexandra tette-vette a labdát a fal előtt, a gyors keresztmozgásokkal pedig a szélességében összerántott fal mellett mentek a lehúzások szélre.  A Haladás agresszívan védekezett,  nem hagyott nagy teret a két kulcsjátékosnak,  és rendre keményen ütközött 7-8 méterre a kaputól.  A megszerzett labdákat pedig villámgyors indítások kísérték, így Simsik Cyntia vagy Sebestyén Noémi nem egyszer találta magát elől szemtől szemben a hálóőrrel.  A Haladás kiváló játékát mohácsi időkérés jelezte.  A félidő második felében ugyan életre kaptak a hazaiak, de a játék irányítása a szombathelyiek kezében volt.  A szünet előtti egy gólós Haladás vezetés izgalmas második játékrészt predesztinált. (18-19)

 A szünetben minden ok megvolt a reménykedésre, a Nemzeti Kézilabda Akadémia elleni összecsapás alatt játszott hasonlóan szervezetten a szombathelyi gárda.  Apró kellemetlenség, hogy az első félidő közepén Kaposvári Anita könnyebben megsérült, így fontos alapjátékosát a folytatásban mellőznie kellett a Halinak. Aki végigült már egy idei zöld-fehér kézimeccset az tudja, hogy a második felvonás eleje sosem éppenséggel a legkedveltebb pillanataink közé tartozik.  A  Nagyatád, a Nemzeti Kézilabda Akadémia és a Mohács ellen is jött a szokásos rövidzárlat,  lányaink ahelyett, hogy vérszemet kaptak volna, meglehetősen gyámoltalanul jöttek ki a találkozó folytatására. Védekezésben a korábban látott tank-üzemmód nem volt jellemző, jobbára csak szemmel verték a betörő mohácsi játékosokat.  Kovás Lászlónak ismét hamar bele kellett nyúlni a találkozóba, mert a hazaiak nagy hőfokon égtek.  Egymást követték a végigvitt mohácsi támadások, sem a védekezés, sem pedig a kapusteljesítmények nem nyújtottak érdemi akadályt a beinduló henger ellen.  A második játékrész jó hazai játéka a közönséget is megmozgatta, a fellelkesült közegben a Haladás nem találta a ritmusát.  A vezetőedző tényleg mindent megpróbált,  három kapus is játéklehetőséget kapott, sőt még a két beállós játék is előkerült, de a helyzet nem igazán változott.

Grünfelder-Tóth Alexandra és Kaló Zsófia a második félidőben sokszor megoldhatatlan feladat elé állította a Hali védelmét

Amikor már minden érv a hazaiak győzelmét sugallta, váratlanul beindult a Haladás.  Kovács László játékosai feszesebbre húzták a hátsó falat és a több ízben labdát is halásztak.  A támadásban elkövetett korábbi hibákat kíméletlenül gólokra váltotta a vendég csapat, hátul pedig mindent megtettek a lányok a pontszerzés érdekében.  A véghajrában mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket, ugyanis egy megindulást követően mindössze egy gólra fogyatkozott a Mohács előnye.  Az utolsó pillanatokban a Haladás kockázatot vállalt, megpróbált mindent,  ám Kaló Zsófia két védővel a nyakán elhelyezte a kapuban a mindent eldöntő átlövést.  A mérkőzést sajnálatos módon így nem sikerült megnyernünk,  ám a találkozó rangjához méltóan kiváló reklámnak bizonyult a kézilabda számára.  A Haladás csapatából Kozma Dominika ügyes játéka és Simsik Cyntia gólerőssége emelhető ki.  A következő héten jön a listavezető Mosonmagyaróvár,  így a lányoknak fel kell kötni a nadrágot,  ha meg akarják majd cibálni az oroszlán bajuszát.

NB I/B női felnőtt nyugat

Városi Sportcsarnok Mohács 310 néző

Mohácsi Torna Egylet 1888- Szombathelyi Haladás  39:37 (18: 19)

Szombathelyi Haladás:  Márkus 1,  Kiss N. 1,  Gerencsér  1,  Szabó J.  8,  Kaposvári 1,  Takács I.,  Simsik  12

Csere:  Putz,  Dudora,  Hrabovszky, Kozma D. 9,  Sebestyén 4,  Baranyai