Szalonképes teljesítmény - A papírforma szerint tisztes távolságból kellett volna figyelnie ellenlábasait, mégis helytállt ifjúsági csapatunk a Kunszentmiklóson rendezett nívós felkészülési tornán.  A nevesebb, magasabban jegyzett riválisokat végjátékra késztettük, ám a szoros meccselés végül nem szállított bravúrt.  A Haladás szervezetten védekezett, a szokottnál nagyobb iramban játszott, a lányok pedig testközelből megízlelhették milyen szintre kell eljutniuk az elkövetkezendő időszak folyamán. Horváth Hannáék számára kiváló tapasztalatszerzés volt a helyi felnőtt csapattal, és az élvonalban vitézkedő Kecskemét ifjúsági együttesével való gránitkemény randevú.

Kőbe vésett igazság, hogy a fejlődés érdekében nem szabad hátat fordítani az első blikkre megoldhatatlan feladatoknak. Nagy tervek mellé persze nagytakarítás is dukál, így az ősz elején alaposan átformálta csapatát Huszár Benjamin ifjúsági edző.  A keretszűkítés részben megvalósult, a frissen ácsolt házirend mederbe terelte a mentálisan szélrózsa minden irányába heverő játékosokat. Ami a fizikumot illeti, ott pedig elkezdte ledolgozni hátrányát a zöld-fehér fiatal formáció. Az eredmények ugyan még nem kézzelfoghatóak, tény azonban, hogy a csapat félszezon alatt kereken négyszer annyit pontot gyűjtött, mint tavaly egész idényben. Komolyodott, sebességben előbbre lépett a fegyelmezetten edző társaság,  a hatvan perces erőnléttel azonban még jócskán akadnak tennivalók. Ennek apropóján szállt hajnalok hajnalán buszba ifjúsági csapatunk, hogy a Szombathelytől autóúton majd 250 km-re fekvő Kunszentmiklóson reprezentálja magát egy felkészülési torna keretében.  A Kecskemét, a Euronovex és a Miklós KC felnőtt csapata sem ma kezdte a szakmát, így a barátságos mérkőzéseknek jóformán egyetlen célja akadt: fejlődni és izmosan helytállni az esélyesebbekkel szemben. A kiesés ellen menekülő Haladás elhitte, hogy lehet keresnivalója az eldöntőben így közel negyven percen keresztül meggyőződéssel tette a dolgát a helyi felnőtt, rutinos játékosokból álló gárda ellen. A véghajrára a tapasztalat, és néhol ordító fizikai különbségek elbillentették a mérleg nyelvét. Az utolsó tíz percben a Miklós KC nem hagyott nyitott kérdést a fináléba jutást illetően.  Rövid pihenő után a bronzmérkőzésen a Kecskemét élvonalban pallérozódó ifjúsági csapatával mérkőztünk, kérlelhetetlen maximalizmussal. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ezzel a teljesítménnyel a bajnokságban pontözön várna ránk,  hiszen az első félidőben nem igazán lehetett megállapítani melyik csapat játszik egyel magasabb osztályban.  Szekeres Szederke és Horváth Hanna csak úgy lubickolt a védők gyűrűjében,  védekezésben a piszkos munkát Laczó Éva, Szár Dzsenifer és Tóth Vivien látta el.   Németh Rebeka tarthatatlannak bizonyult átlövésekből, a szélső húzásokat pedig Horváth Alexandra váltotta gólra.  Minden csapatrészében jól muzsikáló Haladás foggal-körömmel küzdött, a mérkőzés vége előtt tíz perccel döntetlen állt az eredményjelzőn. A bronzérmet végül a nagyobb merítéssel bíró Kecskemét szállította haza, ám a végletekig kiélezett csata után vastaps kísérte a fiatalokat az öltözőbe. Huszár Benjamin csapata számára a rendszer már nem köhög, ahogy közelednek a tétmérkőzések egyre nagyobb szervezettséget mutatnak.  A tornában kódolva volt a tavaszi jó teljesítmény, kérdés, hogy a felnőtt együttes számára sikerül e kigyúrni egy vagy kettő remekül passzoló, labdaügyes játékost. Elvégre a felmenő rendszerben ez az ifjúsági csapat mindenkori legfontosabb feladata.