A díszpáholyban most az átigazolási témák ülnek, velük együtt pedig a szüntelenül lebegő találgatások.  A felpörgetett keretalakítás, a jövőbe vetett tervek, a következő szezon Haladása mind-mind folytonos érdeklődés tárgyát képezi.  Ez az élet rendje, hiszen ilyen minden szurkoló, és az új érkezők kiléte iránt aligha tanúsít közömbösséget mindaz, aki valaha is a klub elnyűhetetlen híve volt.  Kellenek a pulzusszámot emelő hírek, kellenek a csapat gerincét kiegyenesítő játékosok, és persze sosem rossz erről diskurálni. Elvégre valljuk be magunknak őszintén nem pusztán csak a Haladást, a rejtélyes feladványokat is kedveljük. Ebből idén minden bizonnyal lesz bőségesen. Egy egyesület élete azonban nem csak a jövés-menésből áll, hanem a publikum számára kevésbé izgalmas, ám a játékosoknak fontos betevőként szolgáló felkészülést is sikeresen véghez kell vinni. Ilyen téren idén nincs pardon, nincs kompromisszum.  A Haladásnak ildomos lenne átlépni azt a tavalyi gátat jelentő folyót, mely egy nehéz összeállás kezdete volt.  A kezdetek viszont sosem könnyűek, az idei szezon pedig már dollárra váltaná a tavalyi tanuló forintokat. Az elmúlt időszak fejleményei feltétlenül bizakodásra adnak okot; a Haladás-tábor zökkenőmentes lefutása, a friss edzői kinevezések, a fiatalok lelkes mozgása, és a fiú-vonal előretörése új dimenziókat nyithat a szakosztály életében.  A vérfrissítéseknek hála lépésről-lépésről alakul a következő szezon Haladása, a célokkal kapcsolatban azonban egyelőre mindenki óvatos. Abban viszont senki se kételkedjen, hogy Szombathely ősrégi egyesületének szívügye a kézilabda, és ezt minden bizonnyal a lányok a pályára is felviszik majd a következő idényben.

A júliusi vasárnap azonban nem a versengés jegyében telt, ugyanakkor már részét képezi a hamarosan útnak induló felkészülésnek. Az oladi iskola tornaterme egy napra zöld-fehérbe öltözött, és a bordásfalon messziről virító molinók már előre jelezték, ez bizony egy kis időre a kézilabdások otthona lesz.  Fiatalok és utánpótláskorúak, lányok és fiúk, sportolók és szakvezetők hatalmas médiaérdeklődés közepette egy napra birtokba vették a tornatermet, hogy egy kiadós edzésnapot vezényeljenek.  Takács Gabriella ifjoncai egyik kézről a másikba vándoroltatták a labdát, míg az idősebbek virtuóz kulcspasszokkal tömték egymást.  A szülők és a sajtó képviselői számára nem csak a rövid edzésbemutatók és gyakorlatsorok jelenthettek élményt, hanem a későbbi összecsapások is.  Míg a lelkes nebulóknál egy-egy kapura lövés csikart ki tapsvihart, úgy az idősebbeknél a rutinos megmozdulások kerültek kereszttűzbe. Az izzadsággal sűrített levegőben azonban a sport és annak szeretete uralkodott.  Így van ez, ha mindenki felsorakozik a kézilabda mögé, mert ha működik a kémia, akkor boldog szurkoló, játékos és szakvezető is egyaránt.  A Haladás-család a pillanat törtrésze alatt befogadja azt, aki tehetséges és szorgalmas. A helyi fiatalokból összeálló utánpótlás pedig mindig szívügy marad Szombathelyen. Így vélekedik erről Bokor Zsolt a Haladás VSE alelnöke is.

„ Nehéz és kétségekkel teli időszak után kezdtünk bele újfent a sportág felemelésébe, hiszen az egyik tag kiválása komoly űrt hagyott maga után, és az ezt követő szituációt nehezen tudtuk érdemi útra terelni.  Fontos azonban, hogy az előrelépés megtörtént, és büszkén, bizakodva nézhetünk a jövőbe. Sikerült megtartani az NB 1/ B-s státuszunkat, a nyáron az egyesület szakosztálya pedig a minőségi fejlődés útjára léphet.  Számottevően érdemi eredmény, hogy a fiú utánpótlás mellett a szülők a lány vonalon is kiállnak a Haladás mellett, a felnőtt csapatunk is napról napra erősödik.  Számunkra nem elhanyagolható tény, hogy hamarosan az új sportkomplexumba is beköltözhetünk, a megfelelő sportszakmai munkának pedig biztosítottak a feltételei.  A múlt tanulságait levonjuk és a jövőbe tekintünk. A Haladás számára a helyi sportélet felemelése és színvonalas tevékenysége elsődleges prioritást élvez.”

A szombathelyiek számára tehát adva van a recept, a lassan, de biztosan épülő projektet meg kell támogatniuk: szurkolással, szeretettel, és persze a mérkőzések látogatásával.  A látványsportok területén ugyanis a kézilabda egyedülálló kincs.  A hagyomány és a sportszakmai háttér hibátlan koktélja.

Gál Sándor még hozzátette: „Jó volt látni, hogy egy délutánra együtt voltak a korosztályos versenyzőink. Sajnos nem tudott itt lenni mindenki, de a csapaton egyre jobban érezhető az összetartás. Ezúton szeretnénk megköszönni az Intersport támogatását is, biztosak vagyunk benne, hogy a gyerekek örömmel fogják hordani a Haladás címerrel ellátott pólót.”

Szerző: Antal Ádám/Haladás VSE Fotó: Takács Gergő/Haladás VSE