Nem ritkaság, hogy egymás mérkőzéseire is kijárnak sportolóink a Haladás-családban.  Női kézilabdásaink gyakran drukkolnak élvonalbeli röplabdázóinknak,  míg Bokor Laura és Bagyinka Fanni társaival együtt szinte állandó vendégnek számít a kézis bajnokikon.  A jelenség nem újszerű, a zöld-fehér csapatban mindenki drukkol mindenkinek.  Szakosztályaink nem csak papíron,  a hétköznapokban is támogatják egymást, együttműködnek és valahol ebben rejlik a város hagyományos klubjának sikerreceptje. A hamarosan száz éves egyesület fennállása során mindig törekedett arra, hogy igazolt sportolói, szakmai személyzete a lehető legbarátságosabb légkörben, vállvetve egymással dolgozhasson.  Nincs ezzel másképp Sebestyén Noémi, Kaposvári Anita, Bagyinka Fanni és Bokor Laura sem.

Sportolónak lenni nem mindig móka és kacagás. Az erőltetett edzések, a fárasztó mérkőzés előkészületek és a dolgos hétköznapok csak kívülről tűnnek mindig irigylésre méltónak.  Aki élsportra adja a fejét, annak bizony fizikálisan és mentálisan is dolgoznia kell napról napra keményen. Játékosaink számára persze van lehetőség kikapcsolódásra, ám ilyenkor sem szakadnak túl messze a munkacsarnoktól.  Egymásnak drukkolnak ugyanis.  Röplabdázóink, ha nincs ütközés gyakran ott ülnek a lelátókon,  míg a kézilabdás lányok közül sokan eljárnak szorítani előbbiek élvonalbeli összecsapásaira.

Bagyinka Fanni számára kedves időtöltés, ha ki tud látogatni a kézilabda rangadókra.  A békéscsabai születésű lány jól érzi magát Szombathelyen, nem pusztán csak a csapatba, az egyesületbe is kiválóan beilleszkedett. Fanni nem rejtette véka alá véleményét a témában: 

„Mivel én is sportolok, szívesen nézek más meccseket is. Itt a Haladásba minden mérkőzésen jó a hangulat, a szurkolók megtesznek mindent a csapat sikeréért. Nekem ez nagyon pozitív dolog, így ha tudok kijárok a találkozókra. Leginkább kézilabda meccsre szoktunk kiugrani, mert a kézis lányokkal nap mint nap találkozunk,egyszerre edzünk vagy éppenséggel egymás után.  A két csapat között jó a viszony. Ha tudunk kimegyünk meccseikre és szurkolunk nekik, úgy ahogy ők is kijárnak a mi meccseinkre. Szerintem, ha csapatostul kimegyünk egy kézi rangadóra az egy nagyon jó közösségi program is. Természetesen, ha időnk engedi kilátogatunk és szurkolunk a lányoknak."

Fanni mellett Bokor Laura sem közömbös a másik látványsportág iránt.  A fiatal röplabdásnak igazi szenvedély a kézi,  sőt mezőnyjátékosként is belekóstolt már sportág rejtelmeibe.  Nem meglepő tehát, hogy tehetséges röplabdázónk örömmel látogat ki a másik együttes bajnoki küzdelmeire is.

„Úgy gondolom, hogy Szombathelyen a sport iránti szeretet, érdeklődés hétről hétre egyre jobban érezhető mind a sportolók, mind a szurkolók számára. Így nem meglepő, hogy röplabdásként mi is próbálunk minél több meccsre ellátogatni, többek között kézilabda mérkőzésekre is. A magam részéről pedig különösen közel áll a másik labdajáték a szívemhez, hiszen kiskoromban még én is kézilabdáztam. Amikor pedig lehetőségem nyílik élőben, tv-ben is szívesen nézek kézi meccset. Mindemellett nagyon jó programnak találom, ha valaki szeretne kikapcsolni. A lelátón tapasztalt hangulat szerintem magával ragadó és magam is szívesen szurkolok a Haladásnak más sportágakban is.”

Milana Reljic adogat. A háttérben Kiss Nóra, Sebestyén Noémi, Szabó Janka és Kaposvári Anita. A Haladás kézilabdásai szeretnek kijárni röplabda bajnokikra

Sebestyén Noémi alappillére kézilabda együttesünknek, ám lassan a röplabda szurkolójává is válik.  Noéminek az élsport természetesen rengeteg elfoglaltságot jelent, de ha teheti örömmel tekinti meg klubtársait.  A villámléptű szélső szabadidejében is szívesen foglalkozik a sporttal, ha úgy adódik kilátogat az élvonalbeli röplabda mérkőzésekre is.

"A hét végére jó kicsit elszakadni a kézilabdától és más sporttal foglalkozni. Úgy gondolom a szakosztályoknak támogatniuk kell egymást, a lányok jó meccseket szoktak játszani, szóval szívesen megyünk megnézni őket.”

Nincs ezzel másképp Kaposvári Anita sem, aki számára a labdasportok igazi hazai pályának tekinthetőek. Ani nem csak a pályán, a szabadidejében is lelkes sportrajongó,  szinte el sem tud szakadni a csarnokok légkörétől.

„Tőlem nem áll mesze a röplabda, hiszen a családban nagypapám röplabda-edzőként tevékenykedett. Nagymamám és apukám pedig röplabdázott. Ezért kiskoromba rengeteget voltam az edzéseken és meccseken. Mondhatni, a röplabdapálya mellett nőttem fel. Szívesen nézek minden sportot, köztük ezt is. Amikor időnk engedi, nagy kedvvel megyünk és szurkolunk a lányoknak. Eddig nagyon jó mérkőzéseket láttunk, és reméljük a továbbiakban is sikeresen szerepelnek. Őszintén drukkolunk nekik!”

Fotó: Hungarysport