„Szombathelyen valóra válhat az álmom” -  A kézilabda pályát naponta meg kell hódítani edzésen és tétmérkőzésen egyaránt, hiszen a rövid tervek nélküli cél mindig csak álom marad. Marcaliban 79 gólt vágott egy fél szezon alatt, sokáig nélkülözhetetlen volt a Győr utánpótlás csapataiban.  A Pécsen nevelkedő Takács Inez a téltől már a Haladás sikerért dolgozik, az irányító-átlövő szereplése kulcsfontosságú lesz az egyesület eredményességében. A fiatal sportoló vállaira nagy teher nehezedik majd, a zöld-fehér csapat vezérének kell lennie.  Takács Inez számára minden adott, hogy karrierjében robbantson, elvégre kiváló felépítése vasakarattal is párosul.  A Haladás friss igazolása a játékról, sportot övező életviteléről és nem utolsó sorban a motivációjáról osztotta meg gondolatait hivatalos honlapunknak.

Ne kerülgessük a forró kását, zsenge korod ellenére sportolóként kis túlzással körbeturnéztad az egész Nyugat- Dunántúlt. Haladásba szerződésed előtt hogyan alakult a karriered?

Takács Inez: Igazándiból Pécsen ismerkedtem meg testközelből a játékkal, nagyjából harmadikas koromban.  Maga a sportág azonnal berántott, abban az időszakban a labdavezetések, a kapura lövések, az egymás elleni játék, és természetesen az alapmozdulatok mind kialakították bennem az érdeklődést.  Persze később ez szenvedéllyé vált.  A kézilabdában rejlő dinamika mindig is vonzotta a személyiségemet,  ehhez persze társult az a csapatszellem, közösségi élet, ami bárhova kerültem azonnal tapintható volt.  Noha a Mecsek közeli nagyvárosban nem volt igazán nagy egyesület amelyik magasabb szinten versenyzik, úgy érzem kiváló nevelőedzők kezei közé kerültem. A serdülőkorig lent pallérozódtam, ám mivel hosszútávra terveztem a sportágban ildomos volt komoly osztályban lévő felnőtt csapat híján a váltás mellett dönteni. Később édesapám nógatására, és a megkeresés végett a győri egyesületbe kerültem.  Ez a váltás komoly perspektívákat jelentett a karrieremben, hiszen a Rába-parti városban megkap egy fiatal sportoló mindent, amit megkaphat. Négy éven keresztül játszottam zöld-fehérben, úgy érzem rengeteget tanultam a játékról.  NB 1-ben ifjúságit és juniort is játszottunk, ami sokat jelentett a fejlődésemben. Iskola mellett heti tíz tréninggel készültünk, futószalagon zajlottak az edzések.

Nem lehetett leányálom az érettségire készülés mellett ilyen intenzitással edzeni...

Takács Inez: Fárasztó volt az kétségtelen, de az ember egy idő után hozzászokik a sorozatterheléshez. A szervezet egészen elképesztő dolgokra képes, szerencsére a kézilabda és a tanulás is jól ment.  Mindennek összehangolása persze lemondásokkal járt,  de legbelül ezt sosem éreztem annak. Öröm volt edzeni, alig vártuk,  hogy végre pattogjon a labda.  A mérkőzések pedig külön extra impulzust jelentettek, már hét elején ráhangolódtunk a leendő összecsapásokra. A győri közeg kiváló,  felbecsülhetetlenül nagy szakmai háttérrel és persze remek játékosokkal. Igazi csapatot alkottunk, ahonnan többen is az idő előrehaladtával tovább tudtak lépni.

Megannyi év után TE is a továbblépés mellett törtél lándzsát. A végállomás a Marcali együttese lett….

Takács Inez:  Ahogy a szellemi munkában dolgozók a kreativitásra, egy sportoló is úgy szomjazik a játéklehetőségre.  Az edzéseken sok mindent be lehet gyakorolni, el lehet végezni, de mérkőzéshelyzeteket csak úgy nem lehet leszimulálni.  Igazán akkor hatásos, ha élesben gyakorolhatja az ember.  A Marcali ajánlata több szempontból is csábító volt. Egyfelől nem volt ismeretlen számomra a település, másfelől pedig az NB 1/B-ben jó ritmusú, izgalmas mérkőzések vannak. Csakhamar be tudtam illeszkedni a közegbe, és utólag úgy vélem gyorsan el is kaptam a fonalat.  Maga a csapat játéka is igencsak feküdt nekem, a társakkal is jól éreztük egymást. Működött a kémia az edzői elgondolás és a személyiségemből fakadó játékstílus között is. Azt gondolom rövidsége ellenére is sikeres időszak volt.

Ennek ellenére mégis elfogadtad a Haladás ajánlatát, és egy pazar félév után Szombathelyre szerződtél. Mi volt a legfőbb ok, amiért a vasi megyeszékhelyet választottad?

Takács Inez: A Haladás kiváló ajánlatot fektetett le elém, és a jövőkép, amit felvázoltak különösen tetszett. Fiatal, fejlődőképes csapat van Szombathelyen, fokozatosan látni a szakmai munka eredményét.  Kovács László vezetésével ütőképes együttes épült,  már az ősszel felfigyeltünk a szombathelyi zöld-fehérek játékára.  Szimpatikus, hogy egy tradicionális nagy nevű csapathoz szerződtem, hiszen a Haladás márkát országszerte ismerik.  Az edző által előirányzott tempohandball is a mai kor követelményeire hajaz. Az új sportkomplexum megépültével egy kézilabdázó most kiváló feltétlek között készülhet Szombathelyen, és szimpatikus volt a dinamikus, fiatal stáb is.  Remélem, hogy szakmailag tudok előbbre lépni, az egyesületet pedig a kitűzött célokhoz segíteni.

Takács Inez akcióközelben. A fiatal játékos jó teljesítményére belső posztokon égető szüksége lesz a Haladásnak

Hol landolhat a Hali a szezon végén?

Takács Inez:  A nyolcadik, kilencedik hely megszerzése reális célkitűzés lehet.  Szerintem a bajnokságban van két-három kiemelkedően jó játékosállománnyal rendelkező csapat, a végső győzelemre a Mosonmagyaróvár és a NEKA lehet esélyes.  A többiek legyőzhetőek, amúgy is igazán parázs mérkőzések jellemezték az őszi szezont is.  Ha szervezetten játszunk, és megfelelő intenzitással készülünk elérhető a nyolcadik hely.  A közvetlen riválisok legyőzése mellett más együtteseket is megfoghatunk. Ebben a bajnokságban nem kell szomszédba menni a kiélezett végjátékért és a tempós kézilabdáért.  Bár sokan egyöntetűen mondják, hogy a keleti csoportban több a kalória, azért ez sem fedi teljesen a valóságot.  Masszív, szervezett együttesek vannak itt. Bárki megverhet bárkit, talán a két éllovast leszámítva.

Mennyire nehéz sportolóként gyakran  nagy nyilvánosság előtt szerepelni? Szokott e néha apróbb lámpalázad lenni?

Takács Inez:  Egyáltalán nem jellemző rám, hogy a mérkőzések előtt túlpörgetném magam, már ami az izgalom-faktor jelenti.  Az ember megszokja, hogy a kézilabdához hozzá tartozik a nézősereg, és az érdeklődés. Egy fiatal sportoló esetében ehhez fokozatosan van idő alkalmazkodni. Természetesen egy egyesületváltás vagy éppenséggel egy nagy téttel bíró mérkőzés előtt magas az adrenalin, de ez a játék velejárója. Szerintem, aki értékelhető szakmai szinten akarja űzni az élsportot, ez nem lehet akadályozó tényező. A teljesítményt a nézők nem elgáncsolják, sokkal inkább segítik kihozni a legjobbat az emberből.

Kézlabdások esetén nem ritkán hallunk különféle mérkőzés előtti rituálékról, babonákról. Van valami sajátos felkészülésed egy-egy bajnoki előtt?

Takács Inez.: Őszintén szólva semmi különös. Tudom, hogy vannak, akik megszokott módon táplálkoznak, mindig ugyanolyan menetrend szerint öltöznek, esetleg valami szokásostól eltérő apróságban bíznak. A zenehallgatáson kívül különösebb heppem nincs, nem vagyok éppenséggel egy babonástípus. Lehetőség szerint a hétközi edzéseken kell az embernek a legtöbbet kihoznia magából, ha minden feladatot teljes erőbedobással csinálok, akkor a teljesítményem jó eséllyel a mérkőzéseken sem fog megcsalni.  Közhely ugyan, de alapvetően igaz: a hétköznapokon nyerjük meg a találkozókat, mert az elvégzett munka mindig meghozza a gyümölcsét.

Miben rejlenek az erősségeid, mi az, ami a játékodban mankója lehet a Haladásnak tavasszal?

Takács Inez:  Valamennyi állomáshelyemen jellemző volt rám, hogy relatív jól éreztem a társak mozgását és könnyen alkalmazkodom többféle játékstílushoz is.  A mai kézilabdában komplex típusú, védekezni és támadni egyaránt tudó játékosok vannak már a női mezőnyben is. Ilyen szempontból talán előny lehet, hogy annak idején a széltől elkezdve a beállóig mindent kipróbáltattak velem.  Természetesen a belső posztokon érzem igazán jól magam,  ha lehetőség nyílik bátran vállalkozom, de a karmesteri szerepben is jól érzem magam. Rugalmas játékosnak neveltek, az edzői utasításoknak próbálok minden esetben megfejelni.  Mindezek mellett azt gondolom egy kis vagányság is szorult a játékomba, és folyton-folyvást fűt a bizonyítási vágy.  Szombathelyen valóra válhat az álmom.

Takács Inez számára a gyors váltások sosem okoztak igazán komoly fejtörést, így az egyesületnek szurkolók reménykedhetnek: a Marcaliból elcsábított játékos hamar beépülhet és minden bizonnyal nagy segítsége lehet a Haladásnak. Az újonnan igazolt kéziladdázókkal kézzelfogható közelségbe kerülhetnek a hőn áhított célok, ebben egy egykori ETO és pécsi nevelés nagy szerepet vállalna.  A támadásban gólerős, védekezésben sziklaszilárd játékos edzéseken mindent megtesz a siker érdekében, elvégre a feljebblépéshez hatalmas izzadságtócsákon keresztül vezet az út.  A kézilabdában mindenféleképpen. Persze az irányító-átlövő szerepkörben is bevethető játékos, nem pusztán csak amolyan fellángolásokból élő edzésmenő. Fiatal kora még jócskán nyitva tartja előtte a kapukat. Számítunk rá.