Párban szép az élet, nincs ez másképp a kézilabdában sem.  A modern sportágban ugyan játékban már nem csak a páros, hármas kapcsolatoknak van nagy jelentősége, a teljes pályán lévő csapat-szervezettség mindent felülír.  A mohácsi együttes évek óta stabil tagja a mezőnynek, ám nem elsősorban erről, sokkal inkább kulturált, gólerős játékáról híres.  A lendületes támadásokban főszereplő Tóh-Grünfelder Alexandra és Kaló Zsófia.  A két kiváló sportoló belső posztokon mozogva fazont,  dinamikát ad együttesének, mely döntően meghatározza a dél-magyarországi gárda játékát.  Az irányításban és átlövésben is remeklő sportolók honlapunknak nyilatkoztak csapatunkról, a mérkőzésről és jövőbeli terveikről.

Mindössze két góllal, főként jobb második félidei játékával felülmúlta a Mohács a Haladás együttesét a négypontosnak kikiáltott hétvégi rangadón.  A találkozó változó impulzusokat hozott, az első félidőben a szombathelyiek, a másodikban a vendéglátók bizonyultak karakteresebbnek.  Ahogy az számítható volt a hazai csapat két kulcsjátékosa ezúttal is nehéz feladat elé állította a Hali védelmét.  A civilben segítőkész és rendkívül kedves, ám a pályán ellentmondást nem tűrő kézilabdázók segítségével elemezzük a hétvégi csörtét.

Szinte receptszerű, ahogy a Mohács hétről hétre játszik, mégis mindig sikerül meglepnetek ellenfeleiteket.  Mit gondoltok a Haladás elleni mérkőzésről?

Kaló Zsófia: Nagyon kemény mérkőzésre számítottunk már az elején, elvégre a tabellán mögöttünk helyezkedik el a Haladás. Ennek megfelelően készültünk, nagy erőket mozgósítottunk a héten, hogy a fontos összecsapásra készen álljunk.  Bár a mérkőzés elején is koncentráltak voltunk, az első félidőben inkább a Haladás elképzelése valósult meg.  A második játékrészben átvettük az irányítást, és egyénileg is feljavultunk.  Ez volt a döntő tényező.

Tóh-Grünfelder Alexandra: Igazándiból csatlakozni tudok Zsófihoz, két ellentétes előjelű félidőt láthatott a közönség.  Az első játékrészben nem igazán tudunk reagálni a Haladás gyors lerohanásaira, túlnyomórészt ebből kaptuk a legtöbb gólt.  A jövőben ezen mindenképpen dolgoznunk kell, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy hosszabb rövidzárlataink legyenek egy-egy mérkőzésen.

A második félidőben más volt a játék képe, hogy érzitek belülről, mi volt a döntő tényező?

Tóh-Grünfelder Alexandra:  Más felállásban, egy kicsit más hadrenden léptünk pályára, ami azt gondolom meglepte a Haladást.  Azok a mozdulatok, amik az első félidőben kevésbé sikerültek, a második felvonásban nagyobb százalékban jöttek össze. Hatékonyabb lett a támadójátékunk, és a védelmünk is kétségtelenül jól állta a sarat.  Három jobbkezes átlövővel támadunk, ilyenkor nyilván más a játék képe, és azt gondolom ez jelentette a meglepetésfaktort.

Kaló Zsófia:  Mentalitásban is máshogy kézilabdáztunk,  jobban ültek a mozdulataink és szerencsére sokkal dinamikusabbak voltunk támadásban.  A szélső lehúzásoknak és az átlövéseknek köszönhetően nagy hatékonysággal vettük be a Haladás kapuját.  A két együttesnél picit tényező lehetett, hogy a mi kapusunk jobban elkapta a fonalat.

Hogyan látjátok a mezőnyt,  mik jellemzik az erőviszonyokat?

Tóh-Grünfelder Alexandra:  Nagyon kiélezettek a küzdelmek,  azt látjuk, hogy relatív sok a meglepetés.  Van pár csapat, amelyik felfelé kilóg a pontvadászatból, de a középmezőny nagyon sűrű és kiélezett mérkőzések vannak. Az úgymond kötelezőket szeretnénk megnyerni, de ez évről évre egyre nehezebb.  A Haladás is sokat fejlődött, komoly mérkőzés volt a mai.  Szerencsére sikerült nyernünk, és ez most örömmel tölt el bennünket.

Kaló Zsófia:  Nyilván  ameddig vállalom, hogy kézilabdázok, mindent meg fogok tenni a csapat sikeréért.  Szemmel látható, hogy egyre nívósabbak a mérkőzések és egyetlen találkozó sem akad, ahol előre papírra lehetne írni a végeredményt.  A bajnokesélyesek mellett vannak meglepetés csapatok, azt kell mondani, hogy izgalmas az idei bajnokság. Személy szerint és csapatszinten is szeretnénk minél előrébb végezni, így a szükséges elemzéseken kívül nem is annyira az ellenfelekkel foglalkozunk. Próbáljuk a saját játékunkat a lehető leghatékonyabb módon pályára vinni.  Ha ez sikerül, akkor a bravúrgyőzelmek sem elérhetetlenek.

Zsófi az utánpótlásban dolgozik, Szandra pedig a kézilabda mellett civil állással is rendelkezik. Mennyire nehéz összeegyeztetni ezeket a munkákat az élsporttal?

Kaló Zsófia:   A játék mellett az edzősködésbe is egy ideje belekóstoltam már. Környékbeli fiatalokból U 10-es illetve U 11-es csapatom van,  ami komoly felelősség és kihívás is egyben.  Heti négy alkalommal van tréningünk, de amellett, hogy ez fontos munka számomra kikapcsolódás is, hiszen minden perc, amit a sportág mellett tölthetek mindenféleképpen nagy öröm.  Abból a szempontból szerencsém van, hogy mindezt logisztikailag könnyű kivitelezni,  elvégre az utánpótlás edzések is itt helyben vannak.  A felnőtt együttessel is sokat készülünk, ergo kevés szabadidőből gazdálkodom az egyszer biztos.

Tóh-Grünfelder Alexandra: Az aktív sport mellett civilben is dolgozom, a kettő együtt végsősoron jól kiegészíti egymást. Természetesen hosszútávon a sportolást az határozza majd meg, hogy elkerülnek e a sérülések, illetve mennyire tudom még ezen a szinten vállalni az edzéseket.  A kettő együtt nem éppenséggel  egyszerű mindig,  de mivel eredményorientált vagyok a hétköznapokban is mindent megteszek a sikerért. Szeretnék a csapat segítségére lenni, ameddig csak lehet.  Jól érzem magam Mohácson, és sportszakmailag is a lehető legtöbbet kapom az egyesülettől.

A két lány számára tehát a kimerítő hétköznapok sem gáncsolják el az érdemi teljesítményt, csapatuk pedig sokat köszönhet a belső posztokon hétről hétre remek teljesítményt nyújtó játékosoknak.  Noha szombaton vezérletükkel a Mohács diadalmaskodott, a Haladás komoly ellenállást fejtett ki, és a sportágat kedvelők számára igazi kuriózumnak számított a végig lendületes, gólgazdag találkozó.  A kézilabda szépsége amúgy is abban rejlik, ha az izgalomfaktor a végjátékban a tetőfokra hág.