Élvonalbeli futsalcsapatunk nagy csatában győzte le 5–4-re a Kecskemétet a finálé negyedik mérkőzésén, és 3–1-es összesítéssel bajnoki aranyérmet ünnepelhet. Dróth Zoltán gyors találattal vette ki a részét abból, hogy egalizálja Magyar Kupa, valamint magyar bajnoki címeinek számát. Csapatkapitányunkon kívül Rutai Balázs, Hajmási Milán, Henrique Diniz volt sikeres, valamint egy öngól is esett a párharcon hazai részről.
„Nyitva van az aranykapu” – hangzik el az egyik közkedvelt gyermekdalban. Nos, ez most bajnoki címvédő futsalegyüttesünk tekintetében is abszolút helytálló állítás volt, ugyanis azzal, hogy második hazai mérkőzésünket már meg tudtuk nyerni, méghozzá 3-1-re, megteremtettük annak lehetőségét, hogy Kecskeméten, a negyedik találkozón már lezárjuk a döntőt és bajnoki címet ünnepelhessünk.
Ehhez nagyon hamar megtettük a következő lépést, és egészen álomszerűen kezdődött számunkra az összecsapás, ugyanis még egy perc sem telt el, amikor Vatamaniuc-Bartha Dávid oldalberúgása után Dróth Zoltán volt eredményes, megszerezve ezzel a vezetést együttesünknek (0-1).
Nagyon bekezdtünk, érezhető volt, hogy szeretnénk rövidre zárni a dolgot és hamar eldönteni a bajnoki cím sorsát. Henrique Diniz lövésénél Rigó bravúrját jegyezhettük fel, majd Luiggi Longo kísérlete következett, amely centikkel kerülte csak el a kaput.
Roppant magas hőfokon égtünk, ám ezzel párhuzamosan a hírösvárosiak is kezdtek megérkezni a találkozóba és egy emberelőnyös, villámgyors kontránál Vas Ádámnak kellett óriásit mentenie, hogy ne jusson el a játékszer a középen álló címzetthez.
Krajcsi-kapus mezőnyjátékosként segítette a hazaiak támadásait, amiben bőven volt kockázat is, nem egy olyan alkalom adódott, amikor közel jártunk hozzá, hogy ki tudjuk használni ezt a szituációt. Bajnoki címvédőhöz méltóan álltunk bele az összecsapásba. Fókuszáltan, óriási elszántsággal játszottunk, elég volt csak ránézni egy-egy tekintetre a mérkőzés közben.
A kecskemétiek Krajcsival játszott öt a négy elleni játéka meglehetősen statikus volt, nem igazán volt labda nélküli mozgás, ritmus, amiből aztán veszélyeztetni tudtak volna a sötétmezesek. Így aztán labdabirtoklásról igen, helyzetekről azonban nem beszélhettünk, ráadásul a 13. percben egy – a hazaiak szempontjából – elcselezett labda és Hajmási Milán passza után Rutai Balázs duplázta meg előnyünket (0-2).
Riválisunk másodpercekkel később Pál Patrik helyzetével reagált a történésekre, majd Bíró Attila próbálkozott. Érthető módon óriási volt a feszültség mindkét együttesnél, emiatt rengeteg volt a fault, oda-oda szúrtak egymásnak a felek, villantak is a sárga lapok hazai és vendégoldalon egyaránt.
A szünet előtt még Fekete Márk előtt adódott lehetőség arra, hogy szépítsen, ám ez kihasználatlanul maradt, így az első húsz percet követően 0-2 állt az eredményjelző táblán.
A térfélcsere után aztán lekopíroztuk az első játékrész nyitányának forgatókönyvét: Sipos Gergő kiválóan hozta helyzetbe Hajmási Milánt, aki a 21. percben háromgólos vezetéshez juttatta együttesünket (0-3).
Ennek dacára sem vettünk vissza a lendületből, minden egyes párharcba úgy mentünk bele, mintha hátrányban lennénk, de éppen egy ilyen periódusban tudott szépíteni a Kecskemét: egy lecsorgó labdát Fekete Márk kotort közelről a kapuba (1-3).
Brazil légiósunk, Henrique Diniz okos emelése nem sokkal ment kapu fölé, mindkét csapat az utolsó erőtartalékait igyekezett előhúzni a tarsolyból a hátralévő időszakra.
Fekete Márk közel járt ahhoz, hogy második találatát is megszerezze, ám mégis az alföldiek készülődhettek újabb középkezdéshez, ugyanis Luiggi Longo centerezése kecskeméti szempontból rendkívül szerencsétlenül pattant Pál Patrik lábáról, ismét hárommal vezettünk (1-4).
Koós Károly együttese finoman fogalmazva sem volt könnyű helyzetben, de megmutatta, hogy nem érdemtelenül jutott a bajnoki döntőbe: szintén a 28. minutum eseményeként az első találkozón három gólig jutó Bíró Attila volt eredményes, aminek köszönhetően 2-4 állt az eredményjelző táblán.
Egyáltalán nem nyugodhattunk meg, nem volt életbiztosítás ez a kétgólos előny, ráadásul elérkeztünk a 30. perchez és Hadházi Sándor második sárga lapjához, s egyben kiállításához, ami miatt ideiglenesen megfogyatkoztunk. Borzasztó nehéz időszak következett számunkra, hősiesen kellett védekeznünk, Alasztics Marcell pedig Kajtár Mátyás jobb alsó sarokba tartó próbálkozását spárgázta ki nagyon fontos pillanatban.
Ezt a szituációt még megúsztuk, ám kisvártatva ugyancsak Kajtár volt a főszereplő, aki éles szögből már nem hibázott, a 31. percben egy gólra olvadt a különbség (3-4). Ismét nyílt lett a találkozó, a hazaiak elhitték, hogy hosszabbításra menthetik, vagy akár meg is fordíthatják az összecsapást. Ezt olyannyira komolyan is gondolták, hogy a 33. minutumban egy Krajcsi-Bencsik-Fekete háromszögelés után utóbbi repetázott és 4–4-re változtatta az eredményt.
Minden kezdődhetett elölről, ám Hajmási Milán óriási helyzetével – Rigó-kapus hatalmasat nyújtózkodott – nyomatékosítottuk ellenfelünkben, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy legyen még fordulat ezen a mérkőzésen.
Részünkről Dróth Zoltán, míg a házigazdánál Pál Patrik és Fekete Márk volt nagyon elemében, felváltva forogtak veszélyben a kapuk, ám ahogy teltek a másodpercek és közeledtünk a végjátékhoz, mi voltunk azok, akik nyomást tudtunk helyezni ellenfelünkre és be tudtuk őket szorítani.
Liuggi Longo és Haász Benjámin egészen érdekes különcsatát vívott egymással, brazil légiósunk mindent megtett, hogy túljárjon ellenfele eszén, és meg tudja őt verni egy az egy elleni párharcban.
Erre bátran építhettünk, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ha nem is közvetlenül, de közvetetten ez idézte el a – mint utólag kiderült – bajnoki címet érő gólunkat. A 38. percben Luiggi Longo egy ilyen helyzetben nem a lövést, hanem a passzot választotta, Henrique Dinizt hozta játékba, akinek hajszálpontos lövése a kapuban kötött ki, ismét mi kerültünk közelebb a bajnoki címhez (4-5).
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ólmos lassúsággal teltek a másodpercek, a Kecskemét pedig vészkapussal rohamozott az újabb egyenlítésért. A sötétmezesek mindent megpróbáltak, a végsőkig küzdöttek, de taktikus játékunknak köszönhetően 5-4-nél harsant fel a találkozó végét jelző dudaszó.
Ez nem jelenthetett mást, mint hogy hatalmas csatában diadalmaskodtunk az aranycsata negyedik felvonásán, beléptünk azon a bizonyos kapun és zsinórban negyedszerre ülhetünk fel a bajnoki trónra.
FÉRFI FUTSAL NB I. DÖNTŐ 4. MÉRKŐZÉS
SG KECSKEMÉT FUTSAL - HALADÁS VSE 4-5 (0-2)
SG Kecskemét Futsal: Rigó László - Bencsik Roland, Kajtár Mátyás, Haász Benjámin, Fekete Márk, Krajcsi Bence, Lehotai Ákos, Hajnal Norbert, Bíró Attila, Gondi Károly, Pál Patrik, Nádudvari Bence, Aleksandar Tomic, Szabó János Ábel
Vezetőedző: Koós Károly
Haladás VSE: Alasztics Marcell - Dróth Zoltán, Henrique Diniz, Vatamaniuc-Bartha Dávid, Hadházi Sándor, Homlok Levente, Kovács Máté, Szalmás Zoltán, Luiggi Longo, Hajmási Milán, Sipos Gergő, Körmendy Gábor, Vas Ádám, Rutai Balázs
Vezetőedző: Felipe Conde
Gólszerzők: Fekete Márk 2 (22’, 33’), Bíró Attila (28’), Kajtár Mátyás (31’), ill. Dróth Zoltán (1’), Rutai Balázs (13’), Hajmási Milán (21’), Pál Patrik (28’, öngól), Henrique Diniz (38’)
Sárga lap: Fekete Márk (15’), Haász Benjámin (18’), ill. Vas Ádám (15’), Dróth Zoltán (25’), Vatamaniuc-Bartha Dávid (26’)
Kiállítva: Hadházi Sándor (30’)
Haladás VSE 
SG Kecskeméti Futsal