Hírek

„A győzelem megunhatatlan”- Horváth Péter régóta a Haladás szolgálatában - A mai napig tisztelettudóan lép be az öltözőbe, pedig a Haladás technikás futsalosának eddigi karrierjében igazán nem lehet hiányérzet. Közvetlen, szerény személyiségű sportoló, kvalitását, játéktudását azonban többször bizonyította tétmérkőzéseken is.  Hovatovább edzőként az utánpótlásban jeleskedik.  Horváth Péter szinte a kezdetektől a zöld-fehérekért dolgozik, az élete pedig a labdarúgás körül forog.  A szombathelyiek karmestere az elvégzett munkában hisz, lévén, hogy a sportban, amit az élet egyszer elvesz, azt többnyire vissza is adja.  A szerencse azonban csak azokhoz csenget be, akik felkészülten várják a lehetőségeket.  A csapat már belevágott az edzésekbe, így a szezon előkészületei jóformán sínen vannak.  A kezdetekről, a teremlabdarúgás sajátosságairól, a Haladás előtt álló lehetőségekről és az edzősködésről is faggatta honlapunk a nagy munkabírású játékost.

Minden eddiginél izgalmasabbnak ígérkezik az előttünk álló futsal bajnokság, hiszen az élvonalbeli együttesek az átigazolási porondon is komoly energiákat mozgósítottak.  Fordulatos mérkőzésekben aligha lesz hiány jövőre,  egészen friss hír a szövetségtől, hogy rekordmennyiségű nevező indul a Magyar Kupa küzdelmeiben.  Az elsőosztályú gárdák mellé ezúttal a másodvonalbeli egyesületek is becsatlakoznak, sőt még a harmadosztályból is van egy nevező.  Horváth Péterek előtt tehát bőven van feladat, a kettős terhelés pedig fajsúlyos kihívásnak bizonyulhat majd.  A szombathelyiek számára az eredményesség kulcskérdés, de a látványos és közönségszórakoztató játék is fókuszba kerül az ősztől. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a futsal világával, mikor kerültél bele a sportág körforgásába?

Horváth P.: Szombathelyen 2010-ben alakult egy új sportág a futsal, ekkor kerültem én is be a vérkeringésbe. A csapat gyakorlatilag egy baráti társaságra épült. Megközelítőleg tíz – tizenkét éve volt egy remek kispályás együttes, mely relatíve szép sikereket ért el Szombathelyen. A csapat tagjainak fejében fogalmazódott meg (Bokor Zsolt, Somfalvi Csaba, Pálmay Tamás) a gondolat, hogy tovább kellene lépniük, ergo így hozták létre a futsal csapatot. A 2010/2011-es szezonban mutatkoztunk be az NB II-es  teremlabdarúgó bajnokságban.  Azt hiszem bátran mondhatom, hogy alapító tag vagyok a szombathelyi futsal csapatnál. Mindez 22 esztendős koromban történt, mikor is Ausztriában fociztam nagypályán, onnan invitáltak haza. Volt egy úgynevezett haveri társaság, amivel kispályás tornákon indultunk, itt láttak játszani.  Ekkortájt Jakab Csaba volt a kapusedző a létrejövő együttesnél, Ő látott engem többször kispályázni, így kvázi neki köszönhetően kerültem a csapat közelébe, járhattam edzésekre. Később persze itt ragadtam, és egy cseppet sem bántam meg. 2010 óta futsalozom tehát, csak és kizárólag itt játszottam Szombathelyen, ez lesz a 8. szezonom a csapatnál.  Amolyan törzsgyökeres szombathelyi vagyok, ha úgy tetszik. Ez idő alatt szép sikereket értünk el a csapattal, aminek mind részese voltam alapemberként, és most már 3. éve csapatkapitányként is. (NB II-ben aranyérem, NB I-ben két bronzérem, Magyar Kupa ezüstérem kétszer).

Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy valaki úgymond jó futsalos legyen? Mennyiben más a nagypályás focihoz képest a szükséges adottságokat tekintve?

Horváth P.: Szerintem egy jó futsalos ismérvei a gyorsaság, a robbanékonyság, a jó cselező készség, a nagy lövőerő, valamint nem árt, ha éppenséggel jó barátságban van a labdával. A futsalban sokkal többet találkozik egy játékos a labdával, mint nagypályán. Így többször kell rövid időn belül jó döntést hozni, a képességek területén a labdaügyesség hatványozódik. Nagyon sok taktikai elemet kell megtanulni, ezeket ildomos mind fejben tartani, az adott pillanatban pedig elő kell halászni őket (oldalberúgás, szöglet, labdakihozatal figurák, variációk). A futsalban a robbanékonyság dominál, jellemző a sok rövidebb sprint, a másodperc tört része alatti maximális teljesítmény. Cserepadon hamar szükséges regenerálódni, majd pedig újra teljes hőfokon a pályán teljesíteni. Mindezt tucatszor megismételni. A nagypályán pedig a tartósabb futás, állóképesség, a hosszabb sprintek szükségesek. A két helyen (futsal-nagypálya) való teljesítés azonban kölcsönösen segíti egymást. Magamon azt veszem észre, hogy egymás előnyére van, hogy két helyen is játszom. A futsal segít a nagypályán és vica versa. Mindkettőt szeretem csinálni, bár a teremlabdarúgás lett a szívem csücske mióta elkezdtem. A győzelem azonban mindkét sportágban megunhatatlan.

A technikai elemeket mennyit gyakorlod, hogyan tudod fejleszteni a tudásodat?

Horváth P.: A mindennapos edzéseken sokat gyakorlunk. Nyilván mindig lehetne többet, de számottevően sokat edzek a kötelező edzéseken kívül is. Szerencsésnek érzem magam, hogy abból élek, ami egyben a hobbim is. Mivel szeretem a futsalt, így szabadidőmben is nagyon sokszor előkerül. Van otthon futsal labdám, amivel sokszor gyakorlok egyedül, de van, hogy mikor nagypályán van edzés akkor is próbálom a teremfociban tanult dolgokat alkalmazni.  Ahhoz, hogy valaki igazán jó sportoló lehessen permanens gyakorlásra van szükség, és egy pillanatra sem szabad feladni. Emberből vagyunk, nyilván vannak jobb és kevésbé jó napok, de az a tapasztalatom, hogy a gyakorlás az mindig kifizetődő. Hosszútávon mindenféleképpen.

Folyamatosan fejlődik a magyar bajnokság színvonala....ezt menyire érzitek testközelből?

Horváth P.: Természetesen ez érezhető, hogy fejlődik a bajnokság évről-évre. Egyre nehezebb ott lenni az élmezőnyben. Egyre több csapat erősít külföldi játékosokkal. Korábban csak 1-2 csapat volt, aki esélyes volt az első helyek valamelyikére, most ezekért a pozíciókért már 4-5 csapat is verseng. Halmozottan több a jó csapat, ergo többet kell nyújtani a pályán, többet kell edzeni, készülni egy-egy ellenfél ellen, hogy nyerni tudjunk.  Folyamatosan fejlődik a szakág, és vele együtt a népszerűsége is Magyarországon. Kétségtelenül tapintható a színvonal-emelkedés.

A játék mellett edzőként is dolgozol...Mennyiben más a két szakma, egy jó játékos feltétlenül jó edző is?

Horváth P.: Az „edzősködés” közel áll a szívemhez. Immáron 6 esztendeje tevékenykedek a futsal utánpótlásban. Most már két csapatnak is edzője vagyok (U13 és U15). Szeretek a gyerekekkel dolgozni, nagyon jó látni a fejlődést, mikor viszontlátom tőlük, amiket tanítok és kimondva- kimondatlanul is felemelő érzés, hogy ezeket a dolgokat tőlem tanulták… Nehéz szakma szerintem, kell hozzá egyfajta érzék, hogy a gyerekek megszeressenek és elfogadjanak. Teljesen más képességeket, tulajdonságokat igényel a két szakma. Nem a jó játékosokból kerülnek ki az jó edzők. Az edzői munkához kell egyfajta pedagógiai virtus, tudni kell bánni az emberekkel, sokat kell fejleszteni, képezni magát az embernek, hogy folyamatosan újat tudjon mondani, adni a gyerekeknek.  A kongruencia, a hitelesség, a feltétel nélküli elfogadás és az empátia is alapvető kelléke az edzői létnek.

Horváth Péter nem csak a pályán, az alapvonalon kívül is karmester. 

A futsalban apró játékelemekből, játékszituációkból dolgoztok vagy egy komplett egész meccsre vonatkozó taktika van? A Haladásnak saját játéka van, vagy ellenfelekre szabottan dolgoztok?

Horváth P. : Az egész futsal apró játékelemekből tevődik össze, amihez jön a játékos kreativitása, a csapattagok együttműködése, és így alakul ki a csapat játéka. Például, tudni kell egyénileg védekezni, tudni kell a saját kapu előtt a labdakihozatalokat, oldalról az oldalberúgás variációkat, szögletnél a szögletvariációkat, mindezekhez védekezésben ezeket lefedni. Tudni kell támadni több formában, felállásban, meg kell tanulni a vészkapusos játékot, létszámfölényes helyzeteket, hogyan kell lejátszani… Így ezeket, ha mind megtanulják a játékosok, akkor áll össze véglegesen a csapat játéka. Ezeket a játékelemeket kell sokat gyakorolni, összecsiszolni, és így alakul ki a csapatunk taktikája. A saját stratégia mindig edző-függő. Van, aki a támadás híve, van, aki a védekezésé, van olyan, aki letámadja az ellenfelet, presszing alatt tartja, van, aki azt szereti, ha visszahúzódik a csapata. Momentán Turzó József a vezetőedzőnk. Ő a védekezés híve, ha az rendben van, kevés gólt kapunk, akkor tudunk meccseket nyerni, ha ez jól működik. A támadások alapjait a stabil hátsó játék képezi. Saját arca van a csapatnak, amit a felkészülés alatt próbál összerakni az edző a mindennapos tréningeken. Jó védekezés az alapja, de mindent nem árulok el, nehogy kiismerjenek az ellenfelek. Vannak elemek, amikkel úgy bánunk, mint a hímes tojás. Nyilván nem kerülhet minden nyilvánosságra! (nevet)

Azért csak megkeveritek a kártyát a különféle ellenfelek ellen….nyilván van cél specifikus felkészülés is!

Horváth P.: Persze, emellett mindig beszélünk meg új taktikát a soron következő ellenfélre. A csapatokra külön felkészülünk, az edző elemzi az éppen aktuális ellenfelet, és az ő taktikájukra készülünk, hogy hatékonyak legyünk, valamint az ő hibáikból meg tudjuk nyerni a mérkőzést. 

Mennyi idő, amíg regenerálódsz egy mérkőzés után, átlag hogy néz ki egy heted edzés munkaügyileg?

Horváth P.: Igazából két „fronton” teljesítek. Ausztriában nagypályán illetőleg idehaza a futsalban is. Teremlabdarúgásban délelőtt vannak az edzéseim, a nagypályán pedig este. Nagypályára egy héten kétszer járok a bajnokság alatt, míg futsalban heti 4 edzésünk lesz. Az edzések mellett pedig 1-1 meccs van a két helyen. Ez egy átlagos hét a szezonban. Most, hogy felkészülés van, futsalban edzünk minden nap. Az edzések reggel 8:30-kor vannak, hétfőtől péntekig. Ausztriában már megkezdődött a bajnokság, oda kedden és pénteken járok edzésre este 19:00 órára. Az edzések mellett van egy felkészülési meccs futsalban, általában szerdán és egy bajnoki mérkőzés Ausztriában vasárnap. Így heti 6 edzésem és 2 mérkőzésem van. Nem az a tipikus wellness program.

Mik a célok a következő évre, hol látod a Haladás helyét az élvonalban?

Horváth P.: Nagyon bizakodó vagyok az idei évet tekintve. A Haladás évek óta meghatározó csapata az NB I-es bajnokságnak. Minden csapat félve érkezik Szombathelyre. Kétszer is bronzérmet szereztünk, két egymást követő évben. Ez nagyon karakán dolog szerintem, mert ott tudtunk maradni az élmezőnyben az első 3. hely után is. A tavalyi év kicsit hullámvölgynek tekinthető, de a kupa ezüstérem pedig az bizonyítja, hogy a csapat jó… Idén igazoltunk, megerősítettük a keretet külföldi, brazil játékosokkal, így szerintem nem is lehet más kérdés, mint a dobogó megszerzése. Vannak fiatal játékosok a felnőtt keretben, olyan játékos is, aki még U13-ban nálam tanulta a futsalt, most pedig csapattársam. A fiatalok beépítése is fontos feladat lehet idén, akik szerintem meg is fogják hálálni a bizalmat. Ez a jövő szerintem Szombathelyen, hogy a helyi nevelésű, tehetséges fiatal játékosok kapjanak minél több lehetőséget és évek múlva ők adják a csapat magját.