Az idegek harcán végül igazságos döntetlen született a hétvégén,  azonban a Haladás  második félidejének köszönhetően karnyújtásnyira volt az  lélekemelő sikertől.  A főszereplők fáradtak, kitették szívüket-lelküket, a mérkőzést követő hév pedig  végleg a múlté.  Néhány nap távlatából már higgadtan tudják értékelni a találkozón látottakat,  kézilabdázóink pedig nem is rejtették véka alá véleményüket.  Írásunk segítségével górcső alá vesszük a vasárnapi eseményeket,  szakmai szemmel elemezzük a szekszárdi párharcot.  Az eseményeket a kapuból, a védelem tengelyéből és a támadójáték centrumából is olvasóink elé tárjuk.

Tolna megye székhelye nem csak a várost ölelő borvidékről,  a dimbes-dombos lankákról,  a csodálatos műemlékekről,  és Babits Mihályról,  a magyar irodalom kiemelkedő alakjáról olyannyira nevezetes.  A város sportélete több emberöltő óta kiváló,  az országos szinten elismert kosárlabda és asztalitenisz mellett a női kézilabda is szép sikereket élt meg.  Szekszárdon játszani mindig jó, és ez ebben a szezonban sincs másként.  A hazai gárda az előkelő ötödik helyen tanyázik,  jóllehet az utolsó fordulókban már nem hengerelnek annyira ellenállhatatlanul, de az egész éves szereplésük megsüvegelendő.  Talán éppen ezért is olyan értékes,  és örömteli a Szombathelyi Haladás idegenbeli eredménye, elvégre a fekete gólyák otthonából nem sokan távoztak pontokkal.  A második félidőben agresszívan, és labda nélkül is sokat mozogva kerekedett felül ellenfelén a Hali,  ám kellett mindehhez a belső lelki tartás, valamint a címerért küzdő lányaink akaratereje is. A cserejátékosaink is jól tudtak beszállni a mérkőzésbe,  Kozma Dominika például higgadtan büntetőzött,   Kiss Nóra pedig többször ügyesen zárt vissza , majd csent labdát.  Nem szabad elmenni Szabó Janka technikai felkészültsége mellett sem,  a zöld-fehérek irányítója többször is jó közbelövéssel törte meg a passzívba hajló támadásokat.   A játékosok ambíciójának, és az egyéni próbálkozásoknak hála  a második etapban leizmozta ellenfelét csapatunk.   Mindössze néhány másodpercen múlott a siker,  de végül a Szekszárd egalizálni tudott.   A két ellentétes félidőnek köszönhetően bátran kijelenthetjük, hogy igazságos döntetlen született.   A csapatból ezúttal Putz Klaudiát, Kozma Dominikát és Baranyai Enikőt kértük meg egy instant elemzésre.

Putz Klaudia, a Haladás kapusa:
„Véleményem szerint két ellentétes félidőt láthattunk, az első játékrészben talán a győzni akarás blokkolta a csapatot, de aztán jót tett a szünet ,ami időt hagyott, hogy rend legyen a fejekben.  A második félidő remek játéka ennek köszönhető, illetve annak, hogy valamennyi sportoló átérezte a helyzet szükségességét. Igazságos döntetlen született, de véleményem szerint győzhettünk volna , ha megfontoltabb bírói ítélet születik az utolsó másodpercekben.  A lelkemben én ezt a meccset győzelemnek élem meg, egy ilyen küzdelem után, ahonnan felállt a csapatom, ez mindenképpen előremutató. Ha az akarás a következő szezonban is így marad, számolhatnak velünk ellenfeleink a középmezőnyben,  ahonnan az utunk csakis felfelé haladhat.”

Kozma Dominika, a Haladás irányítója:
„Az első félidőbe mindenkin egy fekete köd volt, és a védekezés egy tökéletes átjáróház volt az ellenfél javára. Második félidőre szerencsére támadásba felébredtünk, és felzárkóztunk a gólokkal. A védekezésünk is javult, lényegesebben jobban koncentráltunk hátul. Magunknak akartuk a kettő pontot,  noha a játékvezetői stílus mellett nem tudtuk azt végrehajtani, amit mi szerettünk volna,  így az eredeti tervek némiképp módosításra szorultak. A szekszárdi csapat támadásban egy játékosra fókuszált, aki nagy szerepet vállalt a gólgyártásban. De ha nem a gólokat ontotta, akkor csapattársait hozta helyzetbe. Védekezésben megvoltak a helyzeteink, szerintem nem volt annyira zárt, masszív fal, amit ne lehetett volna megtörni.  A meccs első negyed órája körülbelül azzal telt, hogy a csapatunkat összeszedjük fejben , és a védekezésünket is összerakjuk, ezidő alatt az ellenfél közétett pár gólt, amit a játékrész végéig meg is tudott tartani magának. A Hali csapata a második félidőre kelt fel és ki-ki támadásokat vívtunk a szekszárdi gólyákkal. Nagy volt a tét, de most volt bennünk egy kisebb önbizalom, ami a meccs elején egyáltalán nem mutatkozott meg, inkább a mérkőzés felénél ébredt fel a csapat,  kaptunk esélyt és ezzel élni akartunk.  Természetesen nagyon sajnáltam ,hogy nem tudtuk megtartani azt az egy gólt,  bár végtére a döntetlen sem rossz, mert kiálltunk magunkért, és nagyot küzdöttünk egy magasan kvalifikált ellenféllel szemben. „

Baranyai Enikő, a Haladás beállósa:
„A Szekszárd elleni mérkőzés két különböző félidőt hozott,mind védekezésben,mind pedig támadásban. Az első fèlidőt álmosan kezdtük, ami meg is látszódott az eredményen, az ellenfél el is húzott rendesen. Nem találtuk támadásban az ellenszert a Szekszárd védekezése ellen. Helyzeteket hibáztuk,illetve figyelmetlenek voltunk. Viszont a második félidőben a mi akaratunk érvényesült. Visszajöttünk a meccsbe, a támadásunk lendületesebb lett,hátul pedig feszesebbek lettünk. Nagyon jó ritmusú,izgalmas mérkőzés kerekedett ki a végére,a véghajrába hajtottunk,küzdöttünk,de sajnos a szerencse faktor ismét hiányzott.”

Fényképek: Szekszárdi FGKC Hivatalos Oldal