A változatosság gyönyörködtet, nincs ez másképp a kézilabdában sem. Hétről hétre szeretnénk bemutatni olvasóinak egy-egy játékost az aktuális ellenfél csapatából, így szurkolóink más szemszögből is megismerkedhetnek a mérkőzést megelőző készületekkel. Immáron kilencedik alkalommal jelentkezik rovatunk, ezúttal a Rába-partiak technikás irányító játékosával beszélgettünk. Kellermann Dóra amolyan mozgatórúgója a győri a csapatnak, a védelemben harcol ellentmondást nem tűrve, elől pedig a kreativitása sokat ér csapatnának. A Bercsényi középiskolával kétszer is világbajnok játékos az egyik legnagyobb tehetségnek számít idehaza, ám a fiatal sportoló nem szeret felvágni eredményeivel. Szerény, őszinte természete a pályán is a sportszerűség megtestesítője,  ugyanakkor a győriek 10-ese kemény küzdő hírében is áll. A Haladás előtti zöld-fehér derbi kapcsán kerestük meg a hazaiak karmesterét.

Nem kis bombát robbantott a közelmúltban a győri Bercsényi iskola világbajnoki címe az egyre inkább elismert nemzetközi középiskolások vetélkedésén Katarban. A fiatalok világbajnoki aranyérme, annál is inkább nagy dobás, mert immáron másodjára történt meg egymást követően. A címet megvédő győri lányok kitettek magukért, és nem csak klubjukban,  hanem országszerte nagy rajongás veszi körül őket.  Róth Kálmán az Audi-ETO utánpótlás igazgatója büszke lehet növendékeire, hiszen a nyújtott teljesítmény megsüvegelendő volt. Kellermann Dóra oszlopos tagja volt a csapatnak, ám a „Kelcso” becenévre hallgató  kézilabdázó a torna után sem lazíthatott. Az NB 1/B-s bajnokságban ugyanis fontos szerepkörben játszik,  gyakran mérkőzéseket eldöntő megmozdulásai is vannak a Győri Audi ETO U 18-as alakulatában. Semlegesítése kulcsfontosságú lesz a Haladás számára, azon a mérkőzésen, ahol a szombathelyi zöld-fehérek igencsak szívós összecsapásra rendezkedhetnek be. Médiastábunknak Dóra örömmel válaszolt a karrierjével és a sportággal kapcsolatban is.

Nem titok, rajongasz azért, amit csinálsz. Mi az, ami Téged megfog a kézilabdában, miért vagy a sportág rabja?

Kellermann D.: Az elejétől fogva tetszett, hogy csapatjáték. Annál nincs jobb érzés, mikor egymásért küzdünk a pályán, pláne ha meg is van az eredménye. Inspirál a közeg és a csapattársak is, nagyon jó érzés kézilabdázni, úgy hogy az ember másokért is küzdhet.  Azt hiszem, ez az, ami igazán vonzó számomra a sportágban.

Tehetséges fiatal játékosként vagy számon tartva a szakmában. Milyen céljaid vannak a jövőben, mit szeretnél elérni?

Kellermann D.:  Mindig mérkőzésről mérkőzésre készülök,  de természetesen, mint bárki másnak nekem is vannak hosszútávú terveim. A jövőben szeretnék stabil NB 1-es játékos lenni, BL-ben játszani és felnőtt válogatott lenni. Titkon nagy vágyam egy olimpiai részvétel is. Tudom, hogy ezek hatalmas célok, de én úgy gondolom, hogy sokszor merni kell nagyot álmodni. Az ide vezető út hosszú, és komoly akadályokkal van kikövezve, de próbálok úgy edzeni, olyan mennyiségi és minőségi munkát kifejteni, ami elvezethet idáig. Szeretném valóra váltani az álmaimat, persze ehhez sok minden együttállása szükséges. Minden edzésen és mérkőzésen le kell, hogy győzzem önmagamat.

Van-e példaképed, vagy bárki olyan, akire felnézel?

Kellermann D.:  Akire mindig is felnéztem az Bojana Popovic volt. Értelemszerűen nagyon sajnáltam, amikor visszavonult. Győriként persze nem kell messzire menni példaképekért, hiszen számos világklasszis játékos van a felnőtt csapatban. Csupa olyan kézilabdázó, akiktől sokat lehet tanulni. Görbicz Anita játékat is nagyon szeretem, kedvelem a mozdulatait valahányszor pályára lép.

Személy szerint edzéseken kívül mivel fejleszted magad, mit teszel azért, hogy jobb legyél?

Kellermann D.: Általában heti öt alkalommal van edzés,  illetve két mérkőzés, és az iskola  mellett nehéz külön edzeni, de amint van szabadidőm erőfejlesztő edzésekre szoktam járni.

Irányítóként, mi az, ami a fontos a játéktéren, milyen szerepe van egy, a csapatot mozgató játékosnak?

Kellermann D.: Az irányító az edző agya a pályán. Nagyon sok mindent kell kézben tartani egyszerre, ez nem egyszerű dolog, de számomra többek között ez benne a kihívás. Az sose jó egy csapatnál, ha nincs összhang az irányító és a többi játékos között, ezért igyekszem a közösségben is úgy fellépni, hogy az együttesünk sikeres legyen a mérkőzéseken. A társaim partnerek ebben, és igazán feltölt, ha játékommal tudom segíteni a csapatomat.