„Egységben az erőnk”- Ilyés Lilla gólérzékenységét a Haladás ellen is megőrizné. A változatosság gyönyörködtet, nincs ez másképp a kézilabdában sem.  Hétről hétre szeretnénk bemutatni olvasóinak játékosokat az aktuális ellenfél csapatából, így szurkolóink más szemszögből is megismerkedhetnek a mérkőzést megelőző készületekkel. Immáron hatodik alkalommal jelentkezik rovatunk, ezúttal Ilyés Lillát a Csurgó irányító-jobbátlövőjét, az együttes jelenlegi házi gólkirályát faggattuk.  A fiatal sportoló Békéscsabán nevelkedett, a ranglétrát végigjárva tehetségének és kitartásának köszönhetően az élvonalbeli csapat légkörébe is beleszagolhatott.  A korábban Hódmezővásárhelyen is megforduló mesterlövész nyártól erősíti a Csurgó együttesét.  A somogyi gárda számára a bennmaradás kiharcolása a végcél, ehhez pedig a Haladáson kell átbirkózni magukat. A forduló rangadója előtt vasárnap mindkét csapat fogadkozik, többek között erről is kérdeztük a pályaválasztók egyik nélkülözhetetlen kulcsemberét.

Valahol igazságtalan a sport, hiszen ha van két együttes, amelyik az őszt követően nagyot fejlődött, akkor az alighanem a Haladás és a Csurgó.  A csapatjátékban szélsebességgel előre lépő gárdák közül valamelyik minden bizonnyal csalódott lesz a hétvégén, a szimpatikus vesztes szerepe pedig egyik kézilabdázónak sem imponál.  A nagyközönség minden bizonnyal szórakoztató mérkőzést láthat, még akkor is, ha a várhatóan izzadságszagú találkozón a védelmeké lesz majd a főszerep.  Ilyés Lilla támadásban és a hátsó alakzatban is fontos láncszeme a Csurgónak, álmai pedig jócskán túlmutatnak a bentmaradásért vívott küzdelmeken.  A Viharsarokban cseperedett sportoló még karrierje elején jár, de éhségérzete a nagyokéhoz hasonló.  A pontvadászatban eleddig 101 gólig jutó lövőt nehéz lesz megállítani vasárnap, ehhez a zöld-fehérektől minden elánra szükség lesz majd.

Régen volt már, amikor először találkoztál kézilabdával….hogyan ragadott magával az örvény, miért pont ennél a sportágnál kötöttél ki?

llyés L.:  Általános iskolás időszakomra datálható az első kézilabdás élményem.  Akkortájt két lehetőség közül választhattam: az egyik a néptánc a másik pedig ez a csapatsportág volt. Örökmozgó lány voltam, állandóan foglalkoztatott a sport, ezért nem került sok időbe mire úgy éreztem otthonra találtam a kézilabdában. Később a Békéscsabához kerültem és végigjártam úgymond a „szamárlétrát”. Kiváló nevelőedzőim voltak, ezért serdülőként, ifistaként és juniorként is mindvégig éreztem azt a mágiát, amit a kézi jelentett számomra. A család, a közösségi-élmény, a légkör, a mérkőzések, és persze a rengeteg barát elindított azon az úton, amelyről a mai napig sem szeretnék letérni. Élvezem minden percét a játéknak, az pedig a tetőpont volt, amikor végül az élvonalban vitézkedő felnőtt csapat keretébe is beválasztottak.

Egy helyi játékosnak aligha van nagyobb élmény, mint a nagycsapatban játszani, mégis továbbálltál…..mi volt ennek az oka?

Ilyés L.: Nincs ebben semmi bonyolult, nagyon egyszerű megfogalmazni.  Elsősorban a játéklehetőség miatt.  Egy fiatal sportolónak nem szabad megalkudnia, nem szabad, hogy megelégedjen az epizódszereppel.  Mindig végrehajtottam az edzőim kérését, de a sportolónak kell, hogy legyen ambíciója. A fejlődés elengedhetetlen komponense, hogy állandóan játékban legyen a kézilabdás. Az edzések fontosak, de csak éles szituációkban lehet igazán egyről a kettőre lépni.  A komfortzónámat el kellett hagyni, a biztos helyett a bizonytalan felé repültem.  Persze az is igaz, hogy pazar játékosok voltak az irányító poszton, nekem pedig ahhoz a szinthez még tanulnom kellet. Hódmezővásárhelyre igazoltam, később pedig a Csurgó megkeresésére mondtam igent.

Nyár óta vagy a somogyiak játékosa, hogy érzed magad az együttesnél?

Ilyés L.: Nagyon jól érzem magam Csurgón, a csapattársak hamar befogadtak,  és korrekt közösség tagja lehet. Jóllehet nem irányítóként játszom, hanem főleg jobblövőként, de ez fabatkát sem zavar. Olyan típusú játékos vagyok, hogy a pálya bármely szegletén vállalok feladatot, ha a mesterem épp úgy gondolja.  Nincs egyszerű helyzetünk a tabellán, de a csapat fokozatosan fejlődik,  úgy érzem egyre jobban közelítünk az ellenfeleinkhez.  Nincs mese, a bennmaradás kiharcolása a cél.  Egységben az erőnk, csapatként akarjuk mindezt véghezvinni.

Apropó ellenfelek….a Haladás érkezik hozzátok vasárnap, meglehetősen pikáns csatára van kilátás!

Ilyés L.: Igen, kiváló együttesnek tartom a szombathelyi csapatot.  Sokat fejlődtek, egy rengeteget futó, hajtós gárda.  Ősszel nem sikerült átlépnünk rajtuk, fűt bennünket a revans vágya.  A Haladás jó eredményekkel rendelkezik, léptek előre rendesen a szezon első feléhez képest.  Erős csapat, ezért nagyon nehéz mérkőzésre számítok.  Természetesen csak a győzelem elfogadható, nyernünk kell a minden bizonnyal kiélezett találkozón.

Mit vársz a csapattól a mérkőzésen, egyénileg mivel segítenéd az együttesedet?

Ilyés L.: Csak és kizárólag a két pont megszerzése lehet a küldetés, nem egyeznék ki mással. Természetesen ez minden mérkőzésen így van, egy sportoló nem gondolkodhat ellenkező módon.  Szeretném továbbra is, ha jól működne a csapatjátékunk, a gólszerzés számomra másodlagos.  A lényeg, hogy a Csurgót segítsem védekezésben és támadásban egyaránt.  Nem áll messze tőlem a zongoracipelő szerep, ha éppenséggel az együttesemről van szó. Olajozott csapatjátékra és lélekjelenlétre is szükségünk lesz a hétvégén.

Hosszútávon mi az ami motivál a sportág körül, mi tűztél ki magad elé a karrieredben?

Ilyés L.: Mérkőzésről mérkőzésre gondolkodom, de nyilván, mint mindenki másnak nekem is vannak távlati céljaim.  Jelenleg a Csurgó sikeréért dolgozom, és teljesen normális a mostani helyzetem.  A személyiségemből kifolyólag sosem vagyok elégedett magammal, mindig a fejlődés hajt, ezért kritikus a hozzáállásom. Természetesen szeretnék élvonalbeli játékos lenni, meg akarom mérettetni magam a legnagyobbak között is.  Minden nap amikor felkelek ezek a dolgok lebegnek a szemem előtt.  Nem akarok megelégedni a középszerűséggel, keményen dolgozom, hogy előbbre jussak.  Ha kell, edzek pluszban, ha kell, figyelem a nemzetközi mérkőzéseket.  Sokat lehet tanulni egy-egy nagy csatából, próbálok minden téren naprakész lenni.

Noha Ilyés Lilla és társai mindent megtesznek majd a sikerét, lesz ehhez egy-két szava a Szombathelyi Haladás alakulatának is.  A gólveszélyes irányító vasárnap életben tartaná csapata reményeit, ha kell, felszedi majd az utolsó kilométerkövet is a sikerért.  Az egyenrangú küzdelem persze nem jelöl ki végleges útirányt, Lillának még számtalan gátat kell átugrania, egyszersmind fejlődni is bőven lehet még.  Egy fiatal játékosnak persze a motivációt nem a táblára kell felkarcolni,  mindennek belülről kell fakadnia.  Ha valaki elkötelezett híve az aprólékos, kemény munkának messzire repítheti a sors.  Persze ehhez kell némi szerencse is.