A mai napon eltűnt a tavalyi évben hangoztatott osztálykülönbség a két klub között, és méltó ellenfélnek bizonyult a Haladás „kis” csapata az NB1-be vágyó akadémiának. Több mint fél éve találkoztak utoljára az együttesek. A papírforma, és a visszhangok azt súgták, hogy egy sima győzelem várható a hazaiak számára, de a Kovács László vezette 11 fős keret megtréfálta a „szombathelyi” csapatot, azaz 55. percig vezetett az igazi szombathelyi kézilabda klub!

Végletekig kiélezett, pattanásig feszült találkozón mindössze egy góllal maradt alul a jelentős emberhiánnyal küzdő szombathelyi Haladás városi vetélytársával szemben. A szívvel-lélekkel robotoló zöld-fehérek nem ismertek megalkuvást, hajszál híján a forduló meglepetését okozták.  A városi rangadó körítésében, színvonalában és küzdelmében kiváló reklámnak bizonyult a kézilabdasport számára. A vendég szurkolók által az utolsó percekig biztatott Haladás végül emelt fővel távozhatott az összecsapásról.

A legtöbb esetben aligha számít a szó szoros értelmében vett rangadónak egy éllovas és egy a főként bennmaradásért küzdő csapat összecsapása. A Haladás és a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia randevúja azonban nem elsősorban a romantikáról szól mostanság.  A két egyesület filozófiája mérföldekre van egymástól, és a közelmúlt eseményei ezt a különbséget csak tovább növelték. A klubok között tátongó szakadék nem sportszakmai téma, a négy játékos átigazolása alapvetően elszigeteli az álláspontokat. A parkoló pályára tett sportolók ügyéért folyamatosan küzd a Haladás, ám jelen pillanatban megegyezési szándék nincsen. Tény és való azonban, hogy a sport szépsége kapcsán a mérkőzések a pályán dőlnek el, így a szombathelyi csörte előtt jottányit sem számított az együttesek tabellán elfoglalt helyezése. Még akkor sem, ha korábban voltak olyan hangok, amelyek alaptalanul osztálykülönbséget hangsúlyoztak. Kovács László gárdája alaposan meg van fogyatkozva, a szakvezető számára jobbára csekély a merítési lehetőség. A Haladás szinte csere nélkül kell, hogy végigbrusztolja a mérkőzéseit, ezen a szinten egy teljes találkozó lehozása ennyi emberrel maga a csoda. Mindennek ellenére a szervezetten, és rendkívül agresszívan játszó zöld-fehérek a számukra kulcsfontosságú mérkőzéseket megnyerték az előző körökben, a közvetlen ellenlábasok felett aratott győzelem szárnyakat adott a játékosoknak. Kovács László vaskézzel fogja a lányokat,  szűnni nem akaró győzelmi éhsége pedig alaposan feltüzeli a csapatot.  A hazai oldalon a merítési lehetőség egészen más dimenziót jelent,  az egykori kiváló válogatott Füzesi Ferenc kétségtelenül jobb helyzetben van ilyen téren. Az SZKKA szakvezetője több olyan játékost is a csapatában tudhat, akik már közvetlen közelről is beleszagoltak az első osztály küzdelmeibe. A hazai egyesület sorában pedig hadrendre fogható volt az egész idei versenysorozat egyik, ha nem a legeredményesebb átlövője.  Schneider Éva a találkozót megelőzően 67 gólnál járt,  távoli löketeire nem igazán találják az orvosságot.  A bajnokságból hochmagasan kiemelkedő Mosonmagyaróvárnak is komoly fejtörést okozó mesterlövész megfogása kulcsfontosságú volt a vendég csapat számára. Persze maga a vendég kifejezés is megmosolyogtató, hiszen maximum science fiction filmekben képzelhető el, hogy a Haladás Szombathelyen vendég lehet.  Az egyesület és a város ugyanis emberemlékezet óta összenőtt egymással, így a jelenlegi szituáció meglehetősen faramuci. 

A mérkőzés nem a vártnak megfelelően kezdődött a hazai csapat nem tudta érvényesíteni a papíron meglévő fölényét, a Haladás magabiztosan kontrollálta a mérkőzés kezdeti perceit.  Szabó Jankáék rengeteget ütköztek, a védelem kevés rést hagyott, a masszív hátsófal nem engedett betörési lehetőségeket a rendületlen próbálkozó hazaiaknak.  Hab a tortán, hogy a zöld-fehérek lerohanásból is eredményesek voltak,   megszeppent vendéglátók többnyire csak keresték önmagukat. A Hali a belső posztokon és a szélen is ellenfele fölé lőtt, a kapuban pedig Márkus Dalma parádézott.  A fiatal hálóőr talicska számra hozta a bravúrokat csapata számára, az elbizonytalanodó átlövők ezzel a szituációval nehezen tudtak megbirkózni.  A Haladásban szinte minden játékos erején felül teljesített, az SZKKA soraiból jobbára csak Csire Fanni és Schneider Éva kísérleteit koronázta siker.  A kevés emberrel brusztoló zöld-fehérek az utolsó leheletéig harcoltak, és hiába teltek-múltak a percek egy-egy bekapott gólra mindig tudtak kellőképpen reagálni. A vendég közönség szurkolása betöltötte a csarnokot,  ebben a fantasztikus atmoszférában a lányok a félidő véghajrájára is koncentráltak tudtak maradni.  (12-15) A második etapban Füzesi Ferenc alaposan felrázta növendékeit, a nagyobb rutinnal rendelkező játékosok azonban továbbra sem tudtak sem támadásban, sem védekezésben a szervezetten játszó Haladás fölé kerülni. Dávid és Góliát párharcában a helyi játékosokat felvonultató zöld-fehérek elől higgadtan és lendületesen adogattak, hátul agresszívan védekezve továbbra is lezárták a passzsávokat. Ahogy haladt előre a mérkőzés, a hangulat is egyre feszültebbé vált,  Kovács László azonban időkéréseivel jól nyúlt bele a találkozóba. Az utolsó erőtartalékait is felélő Halinak ugyanis úgy kellettek a rövid szünetek, mint egy falat kenyér.  A szinte csere nélkül lejátszott találkozón törvényszerű volt persze, hogy fizikailag és koncentrációban sem lehet ezt végigbírni,  a lányok azonban csak nem akarták feladni.  Még akkor sem, amikor a hazai oldalon Virág Noémi is formába lendült,  de mindig volt egy játékos, aki a bekapott gól után támadásban sikeresen magára vállalta a felelősséget. A nagyobb tapasztalattal rendelkező SZKKA a végére a  lényegesen hosszabb kispadnak köszönhetően végül a saját javára fordította a találkozót(28-27),  ekkortájt a fáradó vendégek már nem tudtak hatékonyan védekezni.  A lerohanásokat behúzó hazaiak végül nyertek,  ám az erkölcsi győzelmet minden kétséget kizárólag a vendégek szerezték.  A szavakkal aligha jellemezhető szurkoló háttérrel, szombathelyi játékosokkal felálló Haladás ugyanis ma bebizonyította az örök törvényszerűséget. Minél erősebb a szél, annál kitartóbbnak kell lennie a fának. Márpedig ezt a tölgyfát hagyományból, munkából és lélekerőből ültették. 

Női, NB 1/B-s bajnoki mérkőzés

Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia- Szombathelyi Haladás 28-27 (12-15)

Swietelsky-Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia-Haladás VSE 28-27 (12-15). – Szombathely, 300 néző, NB I/B-s női kézilabda-mérkőzés, vezette: Barna V., Kovács B.

HVSE: Márkus – Sebestyén 4, Kaposvári 3/1, Gerencsér 4, Baranyai 3, Szabó J. 2, Hrabovzsky 6. Csere: Dudora (kapus), Halmos 3, Császár 2/2, Kiss. Edző: Kovács László.