Utolsó dobására készül már-már megszokott ideiglenes otthonában a Haladás VSE női kézilabdacsapata. A répcelaki csarnok nem pusztán csak papíron jelentette a hazai pályát, pótolhatatlan emlékek, mérkőzések fémjelzik a szakosztályt vendéglátó minden igényt kielégítő létesítmény szolgálatát. A sors igazságtalansága lenne, ha nem kacsintanánk köszönettel a csarnokra, a nézőtérre, a konditeremre, az öltözőkre és persze nem utolsó sorban a répcelaki csarnok stábjára. Megtették, amit megkövetelt a sportszakmai becsület, immáron a játékosokon a sor. Méltó módon kell búcsút inteni egy lezáruló korszaknak. A feladat nemes, és egyben rendkívül nehéz. A Szekszárd emblematikus csapata a másodosztálynak, az idei edzőváltás ellenére hosszú évek szakmai tapasztalata áll mögöttük, az együttes pedig mezőnymunkában mindig megizzatja ellenlábasait. Egy ilyen mérkőzésen azonban sem a játékosállomány minősége és mélysége, sem a tabellán elfoglalt helyezés, sem pedig az utolsó fordulók eredményei nem számítanak. Győzni kell, meghalni a pályán mert kijár ez már mindenkinek. Szívből kell jönnie, ne az illem hívja elő. A lányok üzemi hőfokon égnek a felkészülés finisében és a találkozó előtt minderről a technikás Hrabovszky Helga szélsőt, és a csupaszív Gerencsér Zsófia beállosunkat faggattuk.
Mit vártok a Szekszárd elleni mérkőzéstől, mire lehet számítani?
Gerencsér Zsófia: Nem tehetünk különbséget ellenfél és ellenfél között. Mindenki ellen a legjobb formánkat kell, hogy nyújtsuk. Ahogy teltek a hetek minden csapatnak egyre több lehetősége volt elemezni az aktuális ellenfele játékát. Úgy gondolom, hogy a hazai pálya elég löketet adhat ahhoz, hogy mindenki kellően össze tudja szedni a maradék tartalékait. Semmiképpen nem számítok könnyű meccsre, de csak a győzelem lebeghet a szemünk előtt, és ezért mindent meg is fogunk tenni.
Hrabovszky Helga: Várom a fordulót, mar nagyon éhesek vagyunk a győzelemre. Az elmúlt időszakban többször is a véghajrában veszítettünk, ezúttal ez nem fordulhat elő. Természetesen a rövid kispad miatt nem lesz egyszerű ez a meccs sem, de bízom magunkban ,hogy mindenki a legjobb tudása szerint fog játszani. Nagyon összetartó kis csapat vagyunk, és ez most sem lesz másképp, az meg ,hogy otthon játszunk nyilvánvalóan ad egy plusz löketet mindenkinek. A győzelem lehet az egyetlen elfogadható végkimenetel, mind mentálisan, mind fizikailag a lehető legtöbbet akarjuk kihozni magunkból.
Hogyan készültök a mérkőzésre a héten, mi az, amit egyénileg megtesztek a siker érdekében?
Gerencsér Zsófia: Habár még pontokban nem érződik, de hétről hétre alapos fizikai és mentális felkészítésben van részünk. Az edzéseken igyekszünk maximális odaadással elvégezni minden feladatot. Hétről hétre vannak apróbb eltérések, hiszen minden ellenfelünkre speciálisan készülünk. A felmerülő hibákat megpróbáljuk egyből orvosolni, hogy azok később ne, vagy kisebb százalékban köszönjenek vissza. Részemről, a hetek során úgy alakítom a szűkös időbeosztásomat, hogy mindig jusson időm pihenni, nyújtani, regenerálódni, és fejben úgy összerakni magamat, hogy hétvégén a lehető legjobb teljesítményt tudjam kihozni magamból.
Hrabovszky Helga: A hét elején fizikálisan készülünk, hiszen bírni kell a tempót, a hét vége felé a pontos befejezésekre fektetünk nagyobb hangsúlyt. Mind a kemény fizikai munka, mind pedig a finomhangolás célravezető, rendkívül keményen készülünk valamennyi mérkőzésre. Én személy szerint próbálok minél többet pihenni, hiszem mar hosszú hetek óta szenvedek csonthártya gyulladással a lábaimban, de a csapatot nem hagyhatom/hagyom cserben. Van, hogy kevésbé fáj, de az is szemem előtt az lebeg ,-ami mindenki szeme előtt- hogy egymásért meg kell ‘halni’ a pályán, egyszóval összeszorítom a fogam és csinálom. Kiváló ellenféllel nézünk majd farkasszemet, maximális koncentráció és kivitelezés szükséges. Teljes vállszélességgel a hétvégi találkozóra összpontosítunk.
Háromszor kaptunk ki idén mindössze egy góllal, többször éppen csak a véghajrában maradtunk alul....szerintetek mi lehet a siker receptje, milyen teljesítményel egyeznétek ki a hétvégi találkozón?
Gerencsér Zsófia: Sosem tartottam jónak, ha egy sportolónak magyarázkodni kell. Aki tisztában van a jelenlegi helyzetünkkel, az tudja, hogy elég sajátos szituációban vagyunk egy ideje. Mivel rövid a kispadunk, ezért minden játékosnak 110%-on kell teljesíteni minden egyes alkalommal ahhoz, hogy egy gól a mi javunkra döntse el a mérleg nyelvét. A siker receptjét a vezetőedzőnk írja. A mi a feladatunk az, hogy ezt a pályán meg is valósítsuk. Mindenképpen nyerni szeretnénk. Ha kis csaptunk összehangoltan tud teljesíteni, végre megtörhet a jég.
Hrabovszky Helga: A mi helyzetünk speciális, és nem minden napi, ami persze egy löketet is adhat. Ebben a szituációban mindenáron meg kell mutatni, hogy nem vagyunk egy játszi könnyedséggel félresöpörhető csapat, nem nyomhatnak le csak úgy minket. A hullámzó teljesítménynek lehet az oka, hogy keveset vagyunk, de nem szeretünk kifogásokat keresni. Sportolók vagyunk, csak és kizárólag a győzelemért lépünk pályára. A hibáinkat szeretnénk minimalizálni, a helyzetkihasználást javítani, és a kulcsmomentumokban a magunk javára akarjuk fordítani a mérkőzését. A két pont otthon tartásával lennék elégedett, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy egyesületemet és a csapatot segítsem.