Kiváló formában és szenzációs teljesítménnyel menetelt a szabadfogású 125 kilogrammos döntőig Ligeti Dániel a Nemzetközi Birkózószövetség idei utolsó rangsoroló viadalán, a BOK-csarnokban rendezett Polyák Imre-Varga János emlékversenyen. A finálét azonban sérülés miatt feladni kényszerült ötszörös Európa-bajnoki dobogós, világranglista 5. helyen álló klasszisunk, így ezüstérmesként zárta a megmérettetést.

Nagyszabású rendezvénynek ad otthont a budapesti BOK-csarnok, a Polyák Imre-Varga János-emlékverseny a Nemzetközi Birkózószövetség (UWW) idei utolsó rangsorversenye, a szeptemberi olimpiai kvalifikációs belgrádi vébéig itt lehet utoljára világranglistapontokat gyűjteni, amely meghatározza a vb-kiemelést. A tétnek megfelelően népes és rendkívül erős mezőny gyűlik össze a négynapos, négy szőnyegen zajló vetélkedésen; ötvenöt ország közel hatszáz sportolója mérettetti meg magát.

A 2016 óta minden esztendőben világversenyt szervező Magyar Birkózó Szövetség magas színvonalú munkájának köszönhetően olajozott gépezetként indult az erőpróba, amelyen a csütörtöki nyitónap programjában volt érdekelt nehézsúlyú kétszeres olimpikonunk, Ligeti Dániel; akinek német ellenfelet sorsoltak a nyolcaddöntőre.

Szombathelyi születésű kiválóságunknak népes és hangos szurkolók adtak erőt, egyesületünk számos sportolójával soraikban.

33 éves büszkeségünk 11.30-kor kezdte meg a küzdelmeket Gennadij Cudinovic ellen, akit a tavalyi Európa-bajnokságon a negyeddöntőben 7–0-val búcsúztatott. A német olimpikonon ezúttal 2–0-s győzelemmel jutott túl, következhetett az ukrán Mcselidze.

13 órakor kezdődött a mérkőzés, melyen nem kegyelmezett Ligeti az ukránnak, és taktikus csatában 8–0-ra utasította maga mögé, ezzel pedig magabiztosan birkózta magát az elődöntőbe.

A fináléért zajló küzdelem 14 órakor következett, a szintén ukrán Idzinszkij ellen. Dani heroikus küzdelemben; hatpontos hátrányt dolgozott le a második menetben: előbb kitolással, majd két hatalmas szaltódobással fordított, és verte 9–8-ra a nap meccsének titulált összecsapáson.

Az aranyéremért 19 órakor az amerikai Mason Mark Parris ellen lépett szőnyegre büszkeségünk, ám a négypontos belsőgáncsos ledöntését követően mögékerüléssel szépített Parris, majd átvette az irányítást levitellel, pörgetéssel és kontrával. Ligi bal lábát alaposan nyúzta riválisa, ez pedig láthatóan nem esett jól neki, egyre gyakrabban kapott oda a combjához. A következő kitolásnál ápolást kért, majd bejelentette, nem tudja folytatni az összecsapást, így ezüstérmet szerzett.

„Jó meccsek voltak ma, a tavalyi budapesti Eb-n is felülmúltam Cudinovicot, ahogy ezúttal is, ám úgy tűnik, ha vele birkózom, utána történik valami” – próbálta viccelődve összeszedni gondolatait a majd négy meccset végigküzdő rutinos klasszisunk.

„Egyelőre még nem tudom, hogyan értékeljem ezt a napot; bízom benne, hogy az orvosi vizsgálatot követően pozitívabban fogom. Az első mérkőzés elég hajtós volt, sok energiát kellett beletennem. A második összecsapás kicsit könnyebb volt, annak ellenére, hogy ez az ukrán srác 97 kilogrammban tud csodákat csinálni, nem egy középkategóriás birkózó. Az elődöntő jó élmény volt, szerintem mindenkinek, aki látta. Harcos erőpróba volt, össze tudtam rakni az önbizalmamat az utolsó két percre, és tudtam küzdeni, amivel tetemes hátrányból fordítottam. Nagyon sok erőt adott a közönség is, számos Haladás sportolótársammal együtt; ez segített abban, hogy hittem abban, hogy itt még lehet keresnivalóm. Az első jó akcióm után látótávolságba tudtam kerülni, reméltem, hogy lesz még egy lehetőségem. Ez így is történt, amit a nagyon jó barátom, ifj. Veréb Istvánnak fogásával meg is tudtam ragadni. Meccs közben is a fejemben volt, hogy ha a Jimmy meg tudja ezt a fogást rajtam csinálni, akkor én miért ne tudnám egy nálam nagyobb ellen? A döntő is jól indult, azonban a bemelegítésnél többször is begörcsölt a vállam, nem volt jó előjel. Rengeteg folyadékot ittam, magnéziumot szedtem be, mindent megpróbáltam, amit csak lehetett. Bízom benne, hogy a lábammal is csak ez lesz a probléma, és akkor tudom folytatni a felkészülést, ez a legjobb forgatókönyv, amit el tudok képzelni. Ezért áldoztam fel ezt a döntőt is; 8–4-es hátrányban voltam, nem volt reális, hogy megnyerem a mérkőzést, pláne egy lábbal. Úgy gondolom, hogy ez volt a jó döntés, bár nagyon nehéz szívvel hoztam meg. Nem könnyű egy UWW-rangsorversenyen a döntőig eljutni, sok év munkája van benne, ráadásul ebben a fantasztikus hazai környezetben elképesztően jó érzés volt birkózni. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de remélem, hogy ez a vébéért hozott áldozatnak fog bizonyulni” – zárta gondolatait Ligeti Dániel.