Kézilabda

Az előző fordulóban a városi rangadón bebizonyította a Haladás VSE női kézilabdacsapata, hogy van tartása, kiélezett szituációban képes az együttes különbséget mutatni. Akkor és ott mindenki érezte a minimális vereség ellenére, hogy ez a szív diadala volt. A sportban azonban nem elég egyszer szépen meghalni, hétről hétre túl kell szárnyalni az előző bajnokin nyújtott teljesítményt. A külvilág teljes körű kizárása a professzionális sport alappillére, a mentális felkészülés ma már a siker talán legfontosabb receptje.  A lányokat övező eufória energiákat adhatott a hétre, hiszen a gárdának erre óhatatlanul szüksége is volt. Egyfelől, mert a karmester Császár Zsófia kiesésével ideiglenesen újabb sportolóját vesztette el az alakulat. Másfelől pedig a NEKA mellett az egyik legintelligensebb csapatjátékot a hétvégi ellenfél Győri Audi ETO fiataljai viszik pályára hétről hétre.

A kiváló lehetőségekkel rendelkező játékosok sebességben, gondolkodásban, kombinatív készségben jócskán megelőzik kortársaikat, az egyetlen Achilles-ín  a győr második együttesét tekintve,  hogy a rutintalanságból fakadóan gyakorta kulcsmomentumokban nem a helyes döntést választják. Ez utóbbi kompetencia persze az idővel kiegyenesedik majd, és a tabellán elfoglalt hetedik hely mindössze ennek tudható be.  A győri csapatot mindig élmény figyelni,  hiszen testközelből láthatjuk, hogy jelenleg a női szakág vezető egyesületének éppenséggel hol tart az utánpótlás-nevelése. A soros ellenfelünk tehát igazán nagyvadnak számít,  így tudvalevő volt, hogy pontszerzés csak akkor képzelhető el, ha lányaink alaposan kilépnek a komfortzónájukból. Előzetesen várható volt, hogy a városi rangadóhoz hasonló, ha nem jobb teljesítményre van szükség legalább a pontszerzéshez.

 A nagy érdeklődést övező mérkőzés egy igazán különleges momentummal indult. Miközben a csapatok a kezdés előtt elfoglalták pozícióikat, a szombathelyi szurkolók hatalmas transzparensnek beillő  dekorációs elemet emeltek a magasba.  A csarnok egy részét betöltő koreográfia egyszerre volt hihetetlen és impozáns, megkapó és tekintélyt parancsoló.  Az önkifejezésnek beillő mozzanat nem csak a lányoknak és a Haladásnak szólt, hanem magának a sportágnak is.  A kézilabdát szerető drukkerek ugyanis pénzt és időt nem sajnálva frappánsan kifejezték azt, amiről ennek az egésznek szólnia kell.  A képi ábrázoláson fiatal leányzó lendítette magasba a játékszert. A szimbolikus értékű jelzés is a pályán lévő lányoknak szólt. Bátran, megalkuvás nélkül kell küzdeni, mert aki hétről hétre felveszi a kesztyűt esélyesebb ellenfelével szemben, már nyert.  Szimpátiát, elismerést mindenféleképpen.  A felemelő jelentsor azonban inkább a vendégeket hozta eksztázisba, a találkozó elején a fehérben játszó együttes ragadta magához a kezdeményezést. A szombathelyiek az öltözőben maradtak,  védekezésük mélységben nagy területeket adott a szélsebesen mozgó győri játékosoknak. A helycserék közbeni precíz elzárásoknak köszönhetően az átlövők csak úgy lubickoltak,  a kapu szinte minden sarkát alaposan kipárnázták.  A Haladás támadásban körülményes volt, az elkapkodott fal elleni rohamokat pedig lerohanásokkal büntette a Győr.  Ha decembert írnának, az ember hajlamos lenne azt gondolni, hogy a vendéglátók kisebbfajta karácsonyi ajándékkal lepték meg az első húsz percben a hibáknak köszönhetően brillírózó vendégeket. 

A győrieknek az elején sikerült kivenni a játékból a csapat egyik motorjának számító Szabó Jankát is. Kovács László növendékei a félidő derekán ébredtek fel, akkor viszont nagyon. Elsősorban Kaposvári Anita remekelt,  az egyéni megmozdulásaival hosszú időn keresztül életben tartotta a pontszerzési reményeket. A félidő vége felé a feketében mozgó Haladás stílusosan elhozta a feketelevest a vendégek számára, ugyanis a fiatal győri csapat a biztos vezetés tudatában teljesen kiengedte a kezdeményezést.  Kellett persze ehhez a feljavult szombathelyiek védőmunkája, szervezettebb, koncentráltabb előre játéka.  Sebestyén Noémi,  Gerencsér Zsófia, Baranyai Enikő és Hrabovszky Helga is tudott hozzátenni,  a találkozó pedig teljesen nyílttá vált.  A Haladás úthenger nem pusztán csak a vendég csapatot hozta zavarba, a játékvezetők is nagyokat botladoztak a találkozó ezen szakaszában.  A furcsa ítéletek következtében a pályán is pankrációba illő jelenetek zajlottak, a kibogozhatatlan eseményeknek pedig a látványosnak induló játék lett a nagy vesztese.  A félidő végére mindenesetre döntetlen állást fémjelzett a répcelaki csarnok eredményjelzője.(16-16)  A második etapban az iramjátékból a szombathelyiek jöttek ki jobban, egy-egy góllal mindig a győri fiatalok előtt jártak.  Talán a fáradtság, talán a jelentős emberhiány azonban szépen lassan kivéreztette a remek mentalitással küzdő haziakat. A félidő második részében a többet cserélő Győr kihasználta a fejben is fáradó Haladás apróbb technikai hibáit, és újfent magához ragadta a kezdeményezést.  A találkozón sem a kapusok, sem pedig a védelmek nem álltak a helyzet magaslatán, a potyogó gólesőt végül a vendégek jobb véghajrának köszönhetően megérdemelten megnyerték. (31-35) Hathatós szerepe volt ebben az egész találkozó legjobb játékosának, Szilovics Fanninak.  A remek adottságokkal bíró átlövő 10 gólig jutott, ezzel elévülhetetlen érdemei vannak a vendégek győzelmében.

A Haladás egymás után kétszer is kis híján felülmúlta az esélyesebbnek vélt ellenfelét,  Kovács László keze munkája egyértelműen látszódik az együttesen.  Apró nüanszok hiányoznak, egy tény viszont elvitathatatlan.  A sokak által abszolút kiesőjelöltnek gondolt szombathelyiek november derekára elérték, hogy bárki ellen eséllyel léphetnek pályára. Szombathely város hiteles csapata így a jövőben is minden egyes mérkőzésen küzdeni, csúszni-mászni fog.  A játék pedig fokozatosan javul.  Előbb-utóbb az eredmények is becsengetnek majd.

Kovács László: „ Hétről hétre kemény edzésmunkával készülünk, éppen ezért nem szabadott volna húsz percnyi ajándékot adni az ellenfélnek a találkozó elején. Később fokozatosan felzárkóztunk, kevés emberrel is ki-ki meccset játszottunk a remek erőből álló győri együttessel.  A találkozó folyamán azonban több ízben is hibáztunk,  kulcsmomentumokban technikai hibákat vétettünk. Ezen a szinten ez nem fér bele, így természetesen nem vagyok elégedett a végeredménnyel. Minden meccsre úgy megyünk ki, hogy nyerni szeretnénk. Gratulálok a Róth Kálmánnak és a győri csapatnak!”

Róth Kálmán: „ Semmiképpen sem a védekezésről szólt ezt a mérkőzés, mindkét csapat nagy területeket adott a másiknak.  Egy rendkívül jól küzdő Szombathelyi Haladás ellen vettük fel a harcot,  a mérkőzést megelőzően erre is számítottunk. Könnyen lehetett volna fordított is az eredmény, szerencsére a találkozó fontos szakaszaiban jól teljesítettünk. Az a célunk, hogy a játékosaink fejlődjenek, fokozatosan lépjenek előbbre szakmailag.”

Szombathelyi Haladás- Győri Audi ETO KC U 18  31-35 (16-16)

Női NB 1/B-s bajnoki mérkőzés
Répcelak, Városi Sportcsarnok
270 néző

Szombathelyi Haladás:  Márkus, Hrabovszky 5,  Szabó 8, Kaposvári 11, Gerencsér 5, Baranyai 1, Sebestyén 1,  Kiss, Halmos, Dudora

Fotó: Bogdán Mónika, Répce Sportcsarnok